Lapszámok

Ismét egy szakmai „guruval” beszélgethettem. Az interjúból számomra a feltétel nélküli tenni akarás a meghatározó, számomra lenyűgöző. Gratulálok a sok sikerhez! Köszönöm az interjút!

Rébay Lajos

Magyar Épületgépészet: Mondj néhány számodra fontosat magadról!

Emhő László: Nős vagyok, öt felnőtt gyermekkel, nyolc unokával, a kilencediket februárra várjuk. Él bennem a már eltávozott szüleimmel, nagyszüleimmel való lelki kapcsolat: nagy tapasztalat, hogy ilyenkor tanítanak legmélyebben. Édesapám ágából mérnöki és tanári vénám eredeztethető, míg édesanyáméból az ugyancsak tanári és sportemberi, edzői készséget kaptam.

Otthon érzem magam az irodalomban (Kosztolányi, Sütő, Shakespeare, Wilder), a történelemben (Nemeskürty, a Római Birodalom), a zenében (Beethoven, Verdi, Rahmanyinov, Mariza (fado), Elvis, Ellington – gyermekkori zongora- és gitártanulásra épített zeneátélés, megértés, megérzés), az építészetben (Ybl, Makovecz, Finta, Wright), a képzőművészetben (Leonardo, Munkácsy), a filmekben (Küldetés, Máté evangéliuma, Híd a Kwai folyón, Száll a kakukk fészkére és végül szépséges mérnöki hivatásunkról: Pokoli torony).

Többféle sportágba belekóstoltam, amelyekben hosszabb ideig részt vettem: öttusa (BME-s évek, Takács Bandi bá keze alatt, tájfutás (húszas-harmincas éveim), triatlon (negyvenes-ötvenes éveim, reggeli ébresztőként ma is), mindezekben TF alapú edzőség a mérnöki tevékenység kiegészítésére, 1984-ben majdnem teljes váltóállítással.

Hobbim az olvasás, Gutenberg alapon – mivel ez áttekinthetőbb, átgondolhatóbb, H-s ceruzával stílusosabban bejelölhetőbb –, régimódi asztali zöld/fehér bankár lámpánál, benne barátságos és energiahatékony kompakt fénycsővel.

Életcélom Ray Bradbury nyomán új élet létrehozása és olyan boldog élet élése, amilyen csak lehetséges. Mindeddig teljesült. A forma és az eredmény nem mindig az elképzelt volt, de annál biztosan jobb.

MÉ: Miért, hogyan lettél épületgépész?

EL: Mondanám, hogy „már kisgyermek koromban is”– tízévesen „shadow studentként” kísértem édesapámat – osztogatva kazánfűtő-hallgatóságának a külső hőmérséklet/előremenő vízhőmérséklet diagramokat –, de ez így nem állja meg a helyét! Viszont tizenhat éves koromtól egyetemi végzésemig épületek, létesítmények kivitelezésén vehettem részt, vagy üzemekben dolgozhattam, sok gépész tapasztalattal – a segédmunkától a szerelésen át a „kanyarfúró keresésig”!

Tanulmányaim: Budapesten, szüleim jóvoltából (de nekem sem volt ellenemre): Németvölgyi úti Általános Iskola, utána Piarista Gimnázium, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kara (amikor már rácsodálkoztam a légkondicionálás szépségeire, azok mindjárt megfogtak).

1964 szeptemberében egy lendülettel kezdés az UVATERV-ben, metró és ferihegyi szellőzési, klímatizálási rendszertervezésekkel, azzal az elhatározással, hogy „én onnan fogok nyugdíjba menni!”. (Na, ez az egy nem sikerült életemben, ahogy ez látható igen sokágú pályafutásomból is!)

Nemsokára a csodálatos természeti környezetű Tatabányára „adtam el magam” (lépésközelben Tata, a Vértes és Gerecse hegység szépségei) a KOMÉP kivitelező céghez, ahol lakáshoz is segítettek immár hattagú családommal együtt.

Rövid életű Esztergomi TTV-s időszakomat 1971-76 között a Lehel Hűtőgépgyár Klímatechnikai Irodája követte, amely akkoriban a hazai hűtés-klímatechnika igen lendületes „vezető műhelye” volt, kiváló vezetőkkel, napi kapcsolatban a wisconsini TRANE céggel. Mint amikor először emelkedünk ki ősi elemünkből, a vízből vízisível, olyan szakmai és emberi boldogságban érezhettem magam (1. eufória).

A hűtés – klíma rendszertervezés mellett ezidőben leltem rá az energiagazdálkodás új ízére is, először jelentkezhettem hőszivattyús rendszerek primerenergia fogyasztásának széleskörű bemutatásával, feltárásával, itthon és külföldön, nemzetközi szakmai körökben.

A Győri TTV következett (pl. Szombathelyi Képtár klíma-, 5000 fős konyha Nagymaros térségébe, és hasonló tervezésekkel), amelynek vezetősége szövetkezeti lakással támogatott válásom után létemben. (Győr azóta is a legélhetőbb, azaz befogadó, otthon-város számomra, azok között, ahol csak megfordulhattam.) 

Ezután 1980-tól hosszú időre a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát főenergetikusa lehettem (2. eufória), érdekes és eredményes fejlesztésekkel (állattartó épületek gázsugárzó fűtése, MW-tos hűtő-fűtő teljesítmény nagyságrendű, egyidejűleg hűtő-fűtő hőszivattyús rendszerek tervezése-létesítése, Hűtőgépgyár-TRANE folyadékhűtőkkel), amelyeket az Állami Fejlesztési Bank jelentős pályázati díjakkal is honorált, ami persze nemcsak barátaim számát növelte. Közben megvédhettem doktori disszertációmat az akkor úttörőnek számító „hőérzet és sugárzó hűtés komplex vizsgálata” témakörben.

Ezt az időszakot a Szellőző Művek tervezési-vállalkozási főmérnöki tevékenysége követte a nagy-, és ipari-ventilátorok, füstgáztisztító berendezések, önálló klímaberendezések világában, érdekes-értékes kitekintésekkel Skandináviába és a Távol-Keletre.

További részletek lapunk 2015/3-as számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).