Lapszámok

A 7/2006. TNM rendelet szerinti épületenergetikai tanúsítás gondosan kimunkált számítás alapján készül, alapvetően jól működik a gyakorlatban is, de van néhány pont, ahol javításra, megfontolásra, újragondolásra vagy pontosításra, esetleg kiegészítésre szorul. További probléma, hogy az épületenergetikai rendelet betartását sajnos az építési hatóság nem kényszeríti ki, ezért nem garantált, hogy az új épületek megfelelnek a követelményeknek, a vásárlókban, leendő bérlőkben pedig még nem alakult ki az igény, hogy ellenőrizzék az érintett épület(rész) energetikai minőségét.

1. Az épületrészek A/V aránya

Az egyetlen igazán nagy probléma, ami sürgős javítást igényel, az, hogy az épületrészek (például lakások) besorolása során becsúszott egy hiba, ami tönkreteszi az egészet. Mintha mesterszakácsok remekművére a végén valamely kukta, figyelmetlen utasítást követve, mérget szórna. A méreg nem halálos, de tartós egészségkárosodást okoz. „Hab a tortán ”, hogy a méreg előállítása nagyságrendekkel nagyobb fáradságot és költséget jelent, mint az egész gasztro-remekmű. Nem is méregnek szánták, csak az lett belőle. Különösen érdekes, hogy azóta a fő mesterszakács már nyilatkozott, hogy helytelen a mérgezőnek bizonyult összetevőt alkalmazni, de a kukták görcsösen ragaszkodnak ez egyszer tévesen leírt recepthez. Igen, az A/V arány értelmezése az a méreg, ami tönkreteszi az egész tanúsítást, félrevezeti, becsapja azokat, akiket hitelesen tájékoztatni kellene.    

Én személy szerint egyáltalán nem értek egyet az A/V alapú tanúsítással, mert a tényezők túlnyomó többsége nem függ az A/V aránytól. A tényezők:

Tehát egy tényező rokoni viszonyban van az A/V aránnyal, hét tényezőnek viszont semmi köze, nem is ismeri, sohasem hallott róla. A „közel nulla” energia követelményrendszer kidolgozását ismertető dokumentumok alapján van remény, hogy ez módszer kikerül a besorolásból, mint ahogy más országokban sincs ilyesmi.

De, ha már ez van a hatályos rendeletünkben, akkor a rendelet módosításáig használjuk ésszerűen, hogy az valóban tájékoztassa, és ne félretájékoztassa az ügyfeleket! Az ésszerű értelmezés pedig az, hogy MINDIG ANNAK AZ A/V ARÁNYÁT KELL VENNI, AMIT TANÚSÍTUNK! Érthetetlen, hogy hogyan kerülhetett bele a rendeletbe egy másfajta (értelmetlen) értelmezés lehetősége! Miért kellene egy olyan tényezőt (a teljes épület A/V aránya) behozni, ami nem a tanúsított épületrész tulajdonsága? Ezzel pedig akkora szórást okozni, hogy egy adott, gondosan kiszámított primerenergia tényezőhöz hatféle besorolás tartozhat! Így a besorolások hiteltelenek, és a tanúsítások ellenőrzése komikussá vált. Ha a tanúsító több, mint két kategóriányit hibáz, akkor három évre vissza lehet vonni a jogosultságát. De nem lehet megállapítani a besorolási hibát, ha nem lehet ellenőrizni a teljes épület A/V arányát. (Nem lehet, mert az ehhez szükséges adatokat a számítás nem tartalmazza.) Az ellenőr apró tényezőket gondosan ellenőriz, aztán „bemondásra” elfogad egy olyan ellenőrizhetetlen tényezőt, ami akár 5 kategória eltérést is okozhat.

2014. július előtt még lehetett mismásolni, hogy a rendeletben gépelési vagy szerkesztési, azaz adminisztrációs hiba az, hogy a teljes épület A/V arányát kell venni és nem a tanúsított épületrészét. 2014. júliusi dátummal viszont a BM kiadott egy segédletet, amely a rendelet szóhasználatát nagyon határozottan megerősíti. Most már nem hivatkozhatunk arra, hogy az értelmetlen előírás adminisztratív tévedés. Sajnos azóta azok a tanúsítók is, legalábbis nagy részük, akik szerint hibás értelmezés a teljes épület A/V arányát alkalmazni épületrész besorolására, sem meri alkalmazni a logikus módszert, féltve a jogosultságát. Inkább alkalmazza az előírt, de értelmetlen eljárást. Ezzel a módszerrel pedig kisebb energiafogyasztáshoz tartozhat rosszabb besorolás! Ez a módszer azt a látszatot kelti, hogy a családi házak energiafogyasztása kicsi, a társasházakban levő lakásoké pedig nagy. Minél nagyobb (kisebb A/V arányú) épületben van, annál rosszabb besorolást kap ugyanaz az energiafogyasztás. 

Ha jól értelmezem az eddigi tanúsítások statisztikáját, naponta átlagosan 20 félrevezető, becsapós tanúsítást töltenek fel a központi adatbázisba. Legalább kétszer ennyi családot vezetnek félre ezek a tanúsítások. Szabad-e ennyire elbánni a lakásvásárlókkal, akik esetleg hittek a besorolásnak és emiatt fizettek ki többet egy jobb besorolású ingatlanért, mert azt hitték (hihették!), hogy kisebb az energiafogyasztása, miközben nem az! Szabad-e ennyire elbánni a társasházi lakások eladóival, akik ilyen hibás módszer alapján rossz besorolást kaptak, csökkent a lakásuk értéke, annak ellenére, hogy valójában nem is nagy a lakás energiafogyasztása? Ki téríti meg ezeknek az ügyfeleknek a kárát?  

Szívesen látnék egy olyan statisztikát, hogy egy adott E_p tényezőhöz hányféle besorolás tartozik az eddigi tanúsítások alapján. 

Jó hír, hogy a Pollack Expo egyik rendezvénye egy szakmai vitafórum volt a témával kapcsolatban, és mintha olvadna a jég, ami eddig áttörhetetlennek látszott.

További részletek lapunk 2015/3-as számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).