Lapszámok
2018 1-2. szám
- Szőke András:
Az Épület Információs Modellezés (BIM) áttekintése gyakorlati szemszögből - Eördöghné Dr. Miklós Mária:
Tervezhető ivóvízhigiénia - Ing. Gažíková, Soňa - Dr. Takács János PhD:
Geotermális energia használatának vizsgálata Kremnica termálfürdőjében (angol nyelvű) - Ing. Nemethova, Ema:
Modern irodaépület épületgépészetének energiahatékonysági szimulációja a hőmérsékleti stabilitás és energiaegyensúly figyelembevételével (angol nyelvű) - Dr. Barótfi István professzor emeritus:
Épületgépészeti laboratóriumi fejlesztés a SZIE-n - Blazsovszky László:
A gázipar és a kéményseprő-ipar határterületeinek főbb szabályozási ellentmondásai, hiányosságai - Ariston Thermo Hungária Kft.:
LYDOS – a hibrid vízmelegítő - Henszelmann Imre:
Ne tégy rossz fát a tűzre! - Dr. Chappon Miklós:
Kincsek az Épületgépészeti Múzeumból – Jégszekrény, avagy a háztartási hűtés kezdete - Parsch Ádám:
Új lehetőség a légkezelők energetikai hatékonyságának növelésére (ZerAx® innováció) - Schmidt Ferenc:
Épületek energiahatékonyságának növelése Belimo Energy Valve-vel - Dr. Barna Lajos PhD:
KE Kelit GmbH – új oktatási központ Budapesten
Hozzászólások
Épületgépészeti laboratóriumi fejlesztés a SZIE-n
Még nem érkezett hozzászólás!
Dr. Barótfi István professzor emeritus
Épületgépészeti laboratóriumi fejlesztés a SZIE-n
Dr. Barótfi István professzor emeritus
MATE Műszaki Tudományi Doktori Iskola
A mérnökképzés szerves része a laboratórium. Az alaptárgyak elméleti és kísérletes előtanulmányaira épülő ismeretek képezik a mérnöki tudás alapját, melyben az egyik fő kérdés az alkalmazás módja és lehetősége, az alkalmazhatóság, és ezt készség szinten kell elsajátítani. Ennek formái a különböző gyakorlatok, laboratóriumi foglalkozások és a hallgató tanulmányai során teljesített üzemi gyakorlatok. A különböző mérnöki szakterületeken ezeknek az arányát és helyét a képzési struktúrában a képzési és kimeneti követelmények (KKK) egyértelműen rögzítik, de a gyakorlatok, laboratóriumi foglalkozások mindennapi megvalósítása döntően az oktatási intézmény tehetősségén, anyagi lehetőségein, de nem utolsó sorban az oktatók ilyen irányú elkötelezettségén múlik. Nincs másként ez az épületgépészmérnök-képzés területén sem.
Hazánkban az épületgépészmérnök-képzés, bár az egyetemek gépészmérnöki vagy műszaki karain szak, vagy szakirány keretében történik, de az oktatás inkább építészmérnöki szemléletű. Ez alatt azt kell érteni, hogy az épületgépészet az épület funkcionális követelményeire létrehozott, megtervezett gépészeti rendszer és kevésbé foglalkozik a rendszer elemeinek gépészeti ismereteivel. Az épületgépészet alatt tehát funkcionális rendszertervezést értünk. Az ilyen épületgépész tudásban döntően nem a gépészmérnöki ismeretek a meghatározóak, a rendszerek elemeit (csap, hőcserélő, kazán stb.) nem gépelemként, hanem funkcionális elemként kezeli.
Az épületgépészeti oktatásban – éppen az előző bekezdésben leírtak miatt is – a gyakorlati képzés némileg sajátos módon tud megvalósulni. A sajátosság abból fakad, hogy az alapokat jelentő hő- és áramlástan kísérletezhető ismeretanyagától eltérően az ezekre épülő rendszerekre többnyire csak leegyszerűsítve, részletkérdésekre fókuszáló gyakorlat szervezhető. Jó lenne, ha valóságos rendszereken lehetne gyakorlatokat végezni, de erre már a méretek miatt is korlátozottan áll rendelkezésre lehetőség, és így leginkább csak modellezés vagy részegységek vizsgálata jelentheti a gyakorlat tárgyát. A gyakorlatok, a laboratóriumi foglalkozások tartalmának és tárgyi eszközeinek kialakítása az intézmény lehetőségein kívül alapvetően az épületgépész képzés szemléleti megközelítésén múlik.
A cikk teljes terjedelmében lapunk 2018/1-2-es számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).