Lapszámok

Ilyenkor szoktuk mondani, hogy mintha tegnap lett volna! Sok munkáját együtt éltük át, hiszen személy szerint is magam irányítottam a kivitelezést. Az Ő tervdokumentációiból mindig megtudtam, hogy mit kell csinálni, és főként, hogy miért. A műszaki leírásai méretezési adatokat mindig tartalmaztak, az i-x diagram léte, a beszabályozáshoz szükséges adatok léte egyértelmű volt. A tartószerkezet terveit gyártásba lehetett adni, a hűtőkörökre nyomvonalterveket készítettek, és sorolhatom, hogy mi mindenből tudtunk tanulni mindannyian. Ezúton is köszönöm, köszönjük, hogy minden problémát barátilag, sőt mosolyogva, egymást segítve tudtunk megoldani.

Köszönöm az interjút.

Rébay Lajos

Magyar Épületgépészet: Miért, hogyan lettél épületgépész?

Czeizel Tamás: Iparos családba születtem. Apám vágya volt, hogy bátyámmal diplomások legyünk. Gyerekként mindig a műszaki dolgok érdekeltek, ezért tanácsára a középiskolát technikumban végeztem. Középiskolai tanulmányaimat a Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikumban fejeztem be 1958-ban.

Egy évet a LAKÓTERV-nél műszaki rajzolóként dolgoztam, szerencsére az épületgépész osztályon.  Az itt tapasztaltak alapján eldöntöttem, hogy én is épületgépész tervező szeretnék lenni. Következő évben jelentkeztem a BME Gépészmérnöki Karára, és sikeres felvételi után 1959-ben elkezdtem az egyetemet, ahol 1964-ben az épületgépész szakon végeztem.

Az egyetemen „társadalmi ösztöndíjat” kötöttem a KIPTERV tervező vállalattal, az egyetem után itt kezdtem el dolgozni. Életem meghatározó része volt, hogy a KIPTERV-ben Fónyad Tibor mellett ülhettem le és tőle tanulhattam meg a tervezés átgondolt lépéseit. Bevallom, 50 éves tervezői gyakorlat után ma is úgy kezdek neki egy tervezésnek, ahogy Tibortól láttam. 1970-ben nagyon kedvező ajánlatot kaptam az ÉVITERV tervező vállalattól, ahol kezdetben irányító tervezőként, később szellőzés-klíma szakosztályvezetőként dolgoztam. Az ÉVITERV villamos és gépész szakági tervező vállalt volt 50-60 fős gépész irodával. Külön szakosztályok voltak a hagyományos épületgépészet és a szellőzés-klíma területek tervezésére.

Az 1970-es években robbanásszerűen megnőtt az igény nemcsak a „komfort”, hanem különösen a technológiai klímaberendezések létesítésére. Az ÉVITERV-nél abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a nagy építész tervezőirodák a technológiai klímarendszerek tervezésének nagy részét altervezőként ránk bízták. Így tervezhettem meg szakosztályommal a Magyar Televízió új óbudai stúdió épületének, a Szabadság téri székházának, a dunaújvárosi kórház „D” szárnyának, a Komjádi uszodának, a Magyar Nemzeti Banknak, a Pénzügyminisztériumnak és a legtöbb akkor létesülő nagy számítógépközpontnak, a KFKI-ban több „tisztatér” technológiát igénylő kutatóépületnek és a KGST-n belüli legnagyobb félvezetőgyártó MEV Mikroelektronikai Vállalat több ezer négyzetméteres, „tisztatér” technológiát igénylő új gyártóbázisának a klímaberendezéseit. Ez utóbbi pár éves üzem után sajnos leégett.

Az ÉVITERV és a CSŐSZER – akkoriban a legnagyobb magyar szerelővállatok – között szerződés volt a kivitelezéseik és fejlesztéseik tervezői támogatására. Ennek köszönhetően az 1980-as években folyamatosan tervezői munkáink voltak az egykori NDK-ban. A Frankfurt/am  Oder-i,  illetve  drezdai  nagyáruházakban, a chemnitzi  ipari  létesítményekben, thüringiai textilgyárakban szellőző- és klímaberendezéseket, a Cottbus környékén lévő brikettgyárakban szénpor-elszívásokat terveztünk. Volt időszak, amikor kéthetente repültünk vagy autóztunk egyeztetésre-tervvédésre a kollégáimmal. Több barátság is született a német kollégákkal.

Életemnek ez az egyik legizgalmasabb és egyben tanulságos időszaka volt. Munkáink elismeréseként a 80-as évek vége felé több éven keresztül 3-4 beosztott kollégám a  DALDROP nyugatnémet tisztatéri klímaberendezéseket kivitelező cégnél dolgozott tervezőként.

A rendszerváltás után az ÉVITERV megszűnt. Ezután három kollégámmal, barátommal 1990-ben megalakítottuk a TEVIM Kft. mérnökirodát. Itt változatlan felállásban, két önálló szakággal, átlag 12-15 fővel folytattuk az épületgépészeti tervezési munkákat. Ebben az időszakban terveztem az összes nagy televízió stúdió (Duna Televízió, RTL Klub, TV2 bővítés, Pólus-Szerencsejáték Stúdió, MTV új óbudai stúdió központ bővítés) klímaberendezéseit.

További jelentősebb tervezési munkáim a Magyar Nemzeti Bank Székház, az MNB Logisztikai Központ, a Mammut1, majd Mammut2 Bevásárló Központ, nyíregyházi-szegedi plázák, valamint több irodaház klímaberendezései voltak.

1994-ben betársultam az Ózon Klímatechnikai Kft. épületgépész fővállalkozásba, ahol a kivitelezésben, vállalkozásban jártasabb társaktól sokat tanulhattam, és ez további kihívást és élvezetet jelentett a munkámban. Hiszen nemcsak tervezni, hanem megvalósítani és általában üzemeltetni is kellett a berendezéseket. Érdekesebb munkáink közül említésre méltó több gyógyszergyártó üzem (Interferon, Pharmamagist, Pharmavalid,  Naturland,  Lavet), műtőklímák, bankfiókok, a Magyar Nemzeti Bank klímaberendezésének, jégakkus hűtőrendszerének,  a BME CH-max, „K” és „E” épület előadótermei valamint utóbbi „VRV” rendszerű klímaberendezésének a tervezése és kivitelezése.

1997-ben a Klíma Kft.-s kollégákkal megalakítottuk a „Klíma Áruház” Kft-t klímaberendezések és alkatrészek forgalmazására, ahol több neves külföldi klímaberendezést gyártó cég képviseletét is biztosítjuk.

2013 óta már csak heti két alkalommal járok dolgozni, mert leállni nem tudok, hiszen 50 év óta változatlanul szeretem a szakmámat.

MÉ: Mit szeretsz az épületgépészetben?

CzT: Folyamatosan új feladatokat kell megoldani, állandó képzés nélkül ezt rutinból nem lehet teljesíteni.

Érdekes kihívásokat jelentett, hogy olyan különleges létesítmények klímáját terveztük, amelyek itthon még nem létesültek. Például a Magyar Televízió új óbudai stúdió központja, ahol a stúdióban 500 – 600 W/m² hőterhelés és 8-10 m-es belmagasság mellett (a világítási sík alatt látható gépészet nélkül) kellett a hűtést-szellőzést megoldani, vagy éppen a MEV Mikroelektronikai Vállalat „tisztatér” technológiát igénylő klímája.

Még az egyetemi tankönyvben sem olvastuk, hogy mit értünk pl. az USA 207/a szabvány szerinti „100”-as, „10 000”-es stb. tisztasági osztályon. Ezért állandóan olvasnunk kellett a külföldi szakirodalmat. Szerencsére több tanulmányúton vehettem részt, ahol sokat tanultam. Jó épületet (berendezést) a kezdetektől fogva csak kollektív munkával, állandó egyeztetéssel, érveléssel (társtervezőkkel, kivitelezőkkel, megrendelőkkel) lehet véleményem szerint megvalósítani. Ezért érzem ma a tervezői munkában különösen hiányát a több személyes egyeztetésnek. Ezeken érvekkel, variációkkal lehet akár az épület kialakítását is módosítani. Nem személytelenül, e-mail-ben küldeni az adatokat. Az egyeztetések további előnye volt az emberi kapcsolatok, tárgyalási készségek kialakulása. 

Ma az épületgépészet az egyik legdinamikusabban fejlődő iparág, nemcsak a korszerűbb berendezésekben, hanem az új rendszerekben és megoldásokban is. A gépészet akkor működik jól, ha alkalmazkodik az épülethez és lehetőségek szerint jó közérzet mellett észre sem lehet venni. Nincs nagyobb öröm, mint az elképzelt berendezés megvalósulása után annak remélhetően megfelelő működése. Legtöbbet a megépült berendezés üzemelési tapasztalataiból lehet tanulni.

További részletek lapunk 2015/6-os számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).