Lapszámok

A klímaváltozás igen forró időszakokat okoz hazánkban is. Egyre gyakrabban szükség van légkondicionáló berendezésekre a lakásokban, középületekben, munkahelyeken, az iparban éppúgy, mint a mezőgazdaságban. A hosszú időn át működtetett légkondicionáló berendezések azonban egészségtelenek és a környezetre ártalmasak.

A hagyományos légkondicionáló berendezések működése

Néhány szóban összefoglalva a működés lényegét [1]:

A párolgó folyadék hűti a környezetét. A klímakészülékek is ezen az elven működnek, csak itt egy körfolyamat ismétlődik állandóan. Az elpárolgott folyadék visszakerül a rendszerbe, ellenőrzött módon folyik a párologtatás.

Egy klímaberendezés 4 fontos elemből áll:
1. Kompresszor – ez tartja fenn a körfolyamatot.
2. Elpárologtató – itt párolog el a folyadék (beltéri
    egység).
3. Kondenzátor – itt csapódik le az elpárolgott folyadék
    (kültéri egység bordázott hőcserélővel).
4. Fojtás – ez választja el a nagy nyomású kondenzátort
    és a kis nyomású elpárologtatót.

A hűtési körfolyamatot az 1. ábra szemlélteti:

1. ábra. A hűtési körfolyamat [6]

A rendszerben olyan folyadék van, amelynek a forráspontja légköri nyomáson –30 °C körül van. A szabadba kiengedve egy pillanat alatt elillan, amit meg kell akadályozni, mert ezek a vegyi anyagok erősen károsítják az ózonréteget.

Mindaddig, amíg a kompresszort el nem indítjuk, azonos nyomás van a rendszerben. De ha beindítjuk a kompresszort, az elpárologtatóban elkezd csökkenni a nyomás, a kondenzátorban pedig nőni fog. Ennek oka az adagolószelep (fojtószelep), amin keresztül a gőz nagyon kis mennyiségben tud átáramlani. A fojtáshoz gőz érkezik és mivel csak kis mennyiség tud áthaladni, kezd feltorlódni a kondenzátorban és cseppfolyósodni. Ha elég folyadék keletkezik, az elér a fojtáshoz, azon átlépve a kisnyomású elpárologtatóba kerül. Ott a kis nyomás miatt elpárolgásnak indul, de inkább forrásnak. Ez a folyamat ilyenkor nagyon heves. Ha pedig egy folyadék elpárolog, akkor hőt von el. Az így keletkezett gőzt a kompresszor elszívja, és a kondenzátorba nyomja. Ott a nagy nyomás miatt felmelegszik, és ha lehűtjük, akkor újra cseppfolyós lesz a hűtőközeg. Így valósul meg a körfolyamat.

A körfolyamat állandóan ismétlődik. Az egyszer már elpárolgott folyadékot nem hagyjuk veszni, hanem az elpárolgás után keletkezett gőzt kondenzáltatjuk és újra felhasználjuk, a takarékosság és a környezet védelem érdekében.

A klímákban a kondenzátoron és az elpárologtatón ventilátorok juttatják keresztül a levegőt. A modern klímák nagyon hatékonyak, 1 kWh villamos energiából akár 5 kWh hőenergiát is képesek előállítani. A megfizethető klíma manapság 3,6 kWh-át állít elő, ezeket nevezzük „A” energiaosztályú klímának.

 Az eddig alkalmazott hűtőközegek veszélyei

A „kiotói kosárba” tartozó, a gazdaság számos területén használt fluortartalmú üvegházhatású gázok: a kén-hexafluorid (SF₆), a részlegesen fluorozott szénhidrogének (HFC-k) és a perfluor-karbonok (PFC-k). Ezekből az anyagokból a többi üvegházhatású vegyülethez (CO₂, CH₄, N₂O) képest jóval kevesebb kerül a légkörbe. Globális felmelegítési potenciáljuk azonban lényegesen meghaladja azokét, ezért gyártásukat és felhasználásukat korlátozni kell [2].

További részletek lapunk 2015/6-os számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).