A szellőzés helyiségenkénti egyedi szabályozása az optimális komfortért és az energiahatékonyságért
Még nem érkezett hozzászólás!
Király Tamás
A szellőzés helyiségenkénti egyedi szabályozása az optimális komfortért és az energiahatékonyságért
A manapság már alkalmazott építési anyagok és beépítésre kerülő nyílászárók – az energetikai előírásoknak megfelelően – alacsony hőátbocsátási értékkel rendelkeznek és fokozottan légzáróak. A külső ajtó és ablak beépítések és cserék előnyei többek között a jobb légtömörség, így alacsonyabb szellőzési hőveszteség, a jobb akusztikai komfort illetve a jobb hőkomfort az üveg melegebb belső felületének köszönhetően.
Az épületszerkezeti elemek új dimenziója egyben megváltoztatta a belső komfortjellemzőket is, amelynek eredményeképpen magasabb belső léghőmérséklet és páratartalom alakul ki azonos fűtési energiafelhasználás mellett. Ebből adódóan természetesen a felhasznált fűtési energiát csökkenteni illetve szabályozni kell annak érdekében, hogy a beállított belső léghőmérsékletet a kívánt értéken tartsuk.
A páratartalom illetve egyéb kedvezőtlen szennyezőanyag jellemzők mérése és szabályozása még mindig nem teljesen egyértelmű a lakótereinkben, pedig ezekkel is nagymértékben befolyásolható a komfortérzetünk.
Az ablakcserék és a szigetelés hátrányos velejárója, hogy a nagy légtömörség az épületekben a légcsere túlzott mértékű lecsökkenéséhez vezet. Az alacsony légcsere a komfortterekben a pára, a szén-dioxid és egyéb szennyező anyagok feldúsulását hozza magával. Az optimálisnál nagyobb – 40 – 55% – rela tív páratartalom miatt a viszonylag hideg belső felületeken penész alakulhat ki, ami károsodást okozhat az épületszerkezetben, és amely kimondottan ártalmas, káros az egészségre.
A cikk teljes terjedelmében lapunk 2017/7-8-as számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont csak havonta egy alkalommal!).