Lapszámok

Ismételten olyan életpálya, látás és gondolkodási mód tárult elém, amit magunkévá tenni, felhasználni, folytatni kell. Amíg a rendszeralkotásban és a létesítésben a „mit, miért, hogyan” kérdésekre nincs átgondolt, kiérlelt válaszunk, addig a tervezésben csak rutinmunkát, a kivitelezésben a költségvetési tételek „összerakását” végezzük. A tervezési munkára vonatkozó javaslataival maradéktalanul egyet érthetünk, várjuk, hogy e hajlandóság megszülessen. Nagyszerű munkáihoz gratulálunk és köszönjük az interjút.

Rébay Lajos

Magyar Épületgépészet: Miért, hogyan lettél épületgépész?

Keve Lajos: 1938. december 12-én születtem Orosházán. Édesapám evangélikus lelkész volt, édesanyám kántorként tevékenykedett. 1950-ig Nagymágocson, majd édesapám áthelyezése után Ikladon laktunk. Az aszódi Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségiztem 1957-ben, kitűnő eredménnyel. 

1957-ben felvételt nyertem a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára. 1962-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kara Erőgépész Szakán, az Épületgépészeti Ágazaton jó (4) eredménnyel diplomát szereztem. Az egyetemi évek alatt kezdtem el úszni, s egész életemben ez maradt a kedvenc sportom.

1968-ban kötöttem házasságot. Feleségem több diplomás orvos. Mind a ketten könyv-, zene-, film- és általában művészetrajongók vagyunk. (Folyamatosan gondot okoz a folyton növekvő, több ezer példányos könyvgyűjteményünk elhelyezése, kezelése.) Kedvenc zeneszerzőm Bartók, kedvenc íróm Thomas Mann, kedvenc festőm Monet.

Életcélom: amíg szakmai megbízásaim vannak (amíg szakmailag szükség van rám), kedvenc szakmai területemen szeretnék munkálkodni, lehetőleg állandó intellektuális és szakmai fejlődés mellett, úgy, hogy értékes és hasznos embernek tudhassam magam. Ha – korom miatt és új megbízó partnerek hiányában – már nincs igény a munkámra, akkor folytatólagosan, lehetőleg boldog, békés családi élet keretében igyekezni fogok pótolni a bepótolhatatlant (behozni a restanciákat): olvasmányok, zene, képtárak és múzeumok területén. 

Amikor harmadévben felmerült a szakosodás kérdése, legtöbb évfolyamtársamhoz hasonlóan én sem tudtam, hogy a számomra szimpatikus néhány szak közül melyikre jelentkezzem. Ekkor Macskásy professzor úrtól kértem tanácsot.  Az Ő szavai győztek meg arról, hogy ezt az épületgépész szakot kell választanom. Ezért szakosodáskor az épületgépész szakra jelentkeztem. Munkahelyeim: 1962 – 1968: ÉLITI, 1968 – 1998: BUVÁTI, 1998 – 2011: Keve és Társa „human-comfort” Mérnökiroda. 1983-ban igazságügyi szakértő lettem. Jelenleg különböző bírósági és cég megbízások alapján végzek szakértői munkát. 

MÉ: Mit szeretsz az épületgépészetben?

KL: Soha nem tartottam megfelelőnek az „épületgépészet” megnevezést. Álláspontom szerint a mi szakmai feladatunk (még a technológiai célú klímaberendezések esetében is, a technológiai feladatok megoldása mellett): az emberek kellemes közérzetének, a „human-comfort”-nak a biztosítása. (Ide tartozó szakágak: légkondicionálás, légtechnika, vízellátás, hűtés, fűtés (gáz), csatornázás, szennyvíz-elvezetés, szabályozás- és vezérléstechnika.) Fentieknek megfelelően a saját tervezőirodánk neve: Keve és Társa „human-comfort” Mérnökiroda volt. 

Az „épületgépészet”-ben a szükséges ismeretanyag és szerzett tapasztalat birtokában végzett feladatmegoldást szeretem. Mint tervező a magam elé vett építész tervek tanulmányozása és megértése után fejben és üres papírokon kialakítok egy megoldási koncepciót: „ha megvalósul – nagy vonalakban – ilyen lesz”. Ez a szemlélet az építésztervezők ún. „üres papír” elméletéhez áll közel. Ezt szeretem a tervezésben: előre elképzelni a fő megoldási mezőket, s kialakítani a teljes egészre vonatkozó megoldási koncepciót. (A részletes szakmai számítások eredményeként ez természetesen módosulhat, s igen sokszor módosul is – s ekkor már a koncepcióba illesztett méretezési eredmények adják a gépészeti rendszerek végleges részletes megoldásait.) Ezt a feladat-megoldási folyamatot élvezem én a tervezésben – mintegy versenynek fogva fel a minél jobb megoldás megtalálását. Ez sokszor iterációs munka, s közben nem szabad lebecsülni a „radír” szerepét: merni szabad és kell, újra és újra a jobb megoldások érdekében módosítani elképzeléseinket. (Az úszásban is fontos volt elsőként megérinteni a falat.)

MÉ: A tanulmányaid során ki/kik voltak Rád meghatározó, pozitív befolyással? Volt-e példaképed, és miért?

KL: Macskásy professzor úr előadásai során ismertem meg az épületgépészetet és szerettem meg a légkondicionálást. Nekem megadatott, hogy egész eddigi mérnöki pályafutásom alatt döntően klímatechnikai feladatokkal foglalkozhattam. Tanulmányaim során nagy hatást gyakoroltak rám Macskásy Árpád professzor úr fölényes biztonságú előadásai és a hallgatók felé szeretettel forduló magatartása. (Ballagásunkon szüleim hallották, amint elvonulásunkkor megjegyezte a környezetének: „ezek az én gyerekeim”. Mi hallgatók is valóban ezt éreztük.)

Alapvető szakmai megalapozottságot adtak Sédy Gyula klímatechnikai, valamint a hűtéstechnika területén Halász és Láng tanár urak előadásai. Láng Lajos kezdeményezésére és az ő tanszéki konzulensi támogatásával kaptam diplomaterv feladatul az akkori legnagyobb budapesti – Koppány utcai – hűtőház kétféle hűtési megoldású hűtési rendszerének megtervezését és a klímatechnikailag legkedvezőtlenebb helyzetű almatároló terem légkondicionálását. Láng Lajos tanár úr mélyen humánus, a hallgatót egyenrangú partnernek tekintő és minden szakmai kérdésben segítő magatartása követendő például szolgált számomra később – mint ún. üzemi konzulensnek – a hozzám beosztott diplomatervezőkkel való kapcsolattartásban. Vele a diák-tanár kapcsolat a diplomavédés után barátsággá alakult át. 

1962-ben védtem meg a diplomamunkámat, és még azon a nyáron felvettek az Élelmezésipari Tervező Intézet kalorikus szakosztályára. Itt Kalotai Lajos volt a szakosztályvezetőm, aki sokat segített abban, hogy bevezetést nyerjek a klímatervezés gyakorlatába, s abban is, hogy valóban szép munkákat kapjak. Az ÉLITI hűtő-klíma szakosztályán Kiss András szakosztályvezető zseniális tárgyalási technikája és a feladatok minél egyszerűbb megoldását kereső szemlélete volt nagy hatással rám. A BUVÁTI-ban Horváth László minden szakágra kiterjedő nagy tudása és Formanek Ferenc magabiztos vezetési stílusa, valamint klíma- és sugárzás-elméleti tudása volt hatással rám. 

További részletek lapunk 2015/7-8-as számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).