Lapszámok

Absztrakt

Az ivóvíz az egyik legfontosabb alap élelmiszer, ennek megfelelően az infrastruktúrát, amelyből nyerjük, kellő gondossággal kell tervezni és üzemeltetni. Az ivóvíz a kitermelés helyétől műtárgyakon keresztül – vízkezelés és minőségbiztosítás mellett – csővezetéken jut el a fogyasztóig.  A kitermelés az esetek többségében felszíni forrásból vagy kutakból történhet, bár léteznek alternatív források is. A folyamatot ideális esetben laboratóriumi vizsgálatok és a teljes ellátási láncot szabályozó eljárási rend alapján ellenőrzik. A cikk a forrást biztosító objektumok védelmének műszaki támogatását, a kezelendő gépészeti elemek védelmét és a létesítmények üzemeltetése során felmerülő humán kockázatokat elemzi, a terepi adottságból adódó helyszíni paramétereket is figyelembe véve. A hazai ellátás mellett szélsőséges körülményeket – így a száheli sivatagi ellátási lánc, valamint különösen nagy hidegben történő ellátási lánc – védelmére is mutat egy-egy példát. A cikk vázlatosan bemutatja a biztonsági piramis gyakorlati alkalmazását a gépész tervezők részére.

Kulcsszavak: vízkezelés, objektum védelem, biztonsági piramis, sivatagi és sarkköri vízellátás

Bevezetés

Az élelmiszertermelő, ezen belül ivóvíz termelő objektumok védelme nehezen üzemeltethető terület, ugyanis csak elfogadhatóan alacsony mértékű kockázat [1] érhető el vízbiztonság szempontjából. Bármely meglévő vagy építendő objektum védelme igény esetén javítható vagy fokozható, de a felmerülő költségek emelkedése kompromisszumra kényszeríti a szolgáltatót. Vízellátó objektumok védelménél is felállítható egy biztonsági piramis [2], amelyben meghatározhatók az objektum védelmének egymásra épülő elemei, valamint becsülhető az elfogadhatóan alacsony mértékű kockázat, amelynek kompenzálására például biztosítást lehet kötni. A cikk célja az elfogadhatóan alacsony mértékű kockázat nagyságának és a becslés során felmerülő műszaki aspektusú bizonytalansági tényezőknek a vizsgálata, különböző éghajlatokon.

A biztonsági piramis alkalmazhatósága épületgépészeti rendszerek tervezési szakaszában

A biztonsági piramis gyökere a Maslow-Piramisban keresendő, amelyet először 1943-ban publikált Abraham Maslow [3]. Eredetileg emberi motivációs tényezőket analizált benne, amelyből az évek során kialakult a piramis biztonságtechnikára optimált változata. A piramist üres állapotból érdemes rétegesen feltölteni, a projekt sajátosságainak megfelelő fontossági sorrendet szem előtt tartva. Az épületgépész tervező jellemzően a projekt paramétereit a szabványok szerint is vizsgálja, de nem feltétlenül az objektum védelmi rendszere az elsőrendű prioritás a tervezéskor, főleg a mai piaci helyzetet tekintve. A piramis szintjei rétegesen épülnek egymásra, egyik szint a másik nélkül veszít a hatékonyságából.

1. ábra. Biztonsági piramis vízipari objektum esetére. 
                                                             Készítette a szerző

Biztonságtechnikai szempontból költséghatékonynak tekinthető minden olyan beruházás, amely a probléma megelőzésére irányul. Épületgépészeti rendszer biztonságánál például a rendszerelemek egységesítése már az objektumvédelem szempontjából is támogató szerep, lévén, hogy az egységes alkatrészek tárolásánál bekövetkező esetleges lopás vagy elvesztés esetén a káresemény az objektum stabil működésére kevésbé hat károsan, ami összességében kihat a védelmi funkciók stabilitására.

A tervező, ha egységes méretű és csatlakozóméretű szerelvényeket tervez be, egyértelműen ráhat a hosszú távú karbantartási költségekre és a rendszer vis maior esetben történő javítására. Ez utóbbi az egységesítéssel arányosan gyorsul. A biztonsági piramis alsó szintjére adaptálható a gépészeti tér nagysága. Manapság az építész szakág jellemzően a gépészetet elrejtve – esztétikai szempontból, funkciójától függetlenül – alárendelt helyre tartja célszerűnek tervezni. Ezek az alárendelt helyek – mint pincei, vagy tetőgépházak – alacsonyak, vagy az esetek többségében területi szempontból limitáltak. Üzembiztonság, átláthatóság és az objektumvédelem szempontjából a nagyobb gépházak ideálisak, amelyek bár drágábbak, kialakítási méretük a megelőző intézkedések alapjául szolgálhat. Egyértelműen a kármegelőzést segíti, ha a kármentő tálca fizikai értelemben valóban aláfér egy gépcsoportnak, vagy ha a kamera jól átlátja a védendő gépészeti teret. A redundáns alkatrészek tartásával a stratégiai tartalék alkatrész készletek a típusok egységesítése miatt követhető. Sajátos állapotot szül, hogy nagyvállalati környezetben a szervezet integritására vonatkozó előírások a gyártóval történő elfogultság elkerülése érdekében ellenkező irányba hatnak, és beszerzési oldalon gátolják a típusegységesítést a tervezés vagy a kivitelezés során.

További részletek lapunk 2015/7-8-as számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).