Lapszámok

Manapság egyre több helyen találkozhatunk úgynevezett szürkevizes projektekkel vagy olyan projekttel, amelyben gyűjtik az esővizet és a talajvizet, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk el a továbbiakban gyűjtött víznek. 

A legfontosabb közös jellemző, hogy mindegyik esetben a cél az, hogy csökkentsék az ivóvíz felhasználást épületen belül és kívül. A szürkevíz gyűjtés esetében a kézmosókból származó szennyvíz hasznosításának technikai háttere lényegesen összetettebb mint az esővíz, vagy az azt kiegészítő talajvíz újrahasznosítása. Magyarországi körülmények között ezek nem tűnnek ésszerűnek, mivel hazánk nem tartozik a vízben szegény országok közé. Magyarország – nemzetközi összehasonlításban – jelentős édesvízkészletekkel rendelkezik. Felszín alatti vizek elegendő mennyiségben állnak rendelkezésre országszerte; ez az ivóvízkészletek legjelentősebb forrása.

Cikkünk nem egy környezetvédelemmel foglalkozó cikk, ezért nem is boncolgatjuk tovább azt a témát, hogy valójában jót teszünk-e azzal, hogy az esővizet nem engedjük oda, ahová természetesen való volna, azaz a talajba, hanem ehelyett felhasználjuk valamilyen célra. Mindenesetre ahol az esővíz talajba való elszivárogtatása nem megoldott, ott mindenképpen adódik a toalettek öblítésére és a növényzet locsolására való felhasználás lehetősége. Más célra ugyanis a csapadékvizet irodai környezetben felhasználni nem célszerű.

Ami az irodai felhasználást illeti, különböző zöld tanúsítási rendszerek foglalkoznak az ivóvíz felhasználás csökkentésével. A legújabb LEED tanúsítási rendszer 4. verziója például az egyik előfeltételként határozza meg a különböző csapolók és öblítők hatékonyságát és az ezzel párhuzamos teljes 20%-os megtakarítást, amelyben például a közös területen lévő mosdó csapolók 1,9 liter/ perc/415 kPa maximum kifolyásúak. A nyomógombos, illetve az infrás csaptelep 12 másodperces értékei ebben az esetben már nem alkalmazhatók, mint egyperces megtakarítás.

Egy tényt az eddigi tapasztalataink alapján azonban már rögtön az elején leszögezhetünk: a mai, magyarországi vezetékes ivóvíz árak mellett az esővíz felhasználásával pénzt nem túl sokat takaríthatunk meg, azonban a hálózatfejlesztési hozzájáruláson spórolhatunk. Persze a csapadék maga ingyen van, de magának a rendszernek a kiépítése magas költséggel jár, de erről majd a cikk további részében írunk részletesebben.

A csapadékvízről általánosságban

A Magyarország területén éves mennyiségben átlagosan lehulló kb. 700 mm csapadékmennyiség és egy átlagos irodaház több ezer négyzetméteres tetőfelülete szorzataként megjelenő ezer négyzetméterenkénti éves 700 m³-es csapadékmennyiség joggal beindítja az ingatlanfejlesztők fantáziáját, hogy ezzel a jelentős mennyiségű, viszonylag jó minőségű vízzel ki lehetne váltani a jelenlegi ivóvízforrások egy részét.

Magáról az esővízről mindenki tudja, hogy a keletkezésekor majdnem tökéletesen vegytiszta víz, azaz desztillált víz.  Mielőtt azonban a tárolókba kerül, a légkörben bizonyos vegyi tulajdonságokat vesz fel. Ezek egy része természetes elváltozás, a másik része a légszennyezés következménye.

A legszembetűnőbb elváltozás az esővíz savas jellege. A levegő természetes szén-dioxid tartalma miatt az esővíz még légszennyezés nélkül is savas kémhatású lesz, pH értéke 5 és 6 közé áll be. A természetes szén-dioxid (CO₂), illetve szénsav (H₂CO₃) mellett a levegő gyakran tartalmaz más, savas kémhatású, a szennyezésből eredő gázokat. Ezek például a nitrogén-oxidok (NO_x) és a kén-dioxid (SO₂). Erősen szennyezett levegőben az eső pH értéke ezek miatt 4 alá is süllyedhet.

Az esővíz felhasználásakor figyelembe kell venni a gyűjtőfelületen kialakult városi por által okozott plusz szennyezést is. A tetőfelületeken kialakult porréteget a csapadék a tárolóba mossa. Ez a szennyezés igen hektikus összetételt mutathat. Gondoljuk csak végig: amennyiben heteken, vagy akár több mint egy hónapon át nincs csapadék, a tetőfelületen összegyűlt szennyeződéseket az első eső bemossa a tárolóba. Az itt kialakuló szennyezőanyag és víz aránya viszont attól függ, hogy a port sok, vagy kevés csapadék mosta le. Kedvezőtlen esetben kialakulhat egy akár kezelhetetlen mennyiségű szennyezőanyag tartalmú víz is, amikor nagy mennyiségű port mosott le igen kevés eső.

Ezeken túlmenően a tárolt esővízben a biológiai élet is elszaporodik. A nagyszámú baktérium mellett kórokozóknak feltételezett kisszámú baktérium is megjelenik.

Egy konkrét megvalósult példa: szürkevíz felhasználás a Green House irodaépületben

A Green House irodaépület a környezet iránt egyik legjobban elkötelezett ingatlanfejlesztő cég, a Skanska beruházása volt 2012-ben. Mivel a 17 800 m²-es irodakomplexum már két éve teljes kihasználtsággal üzemel, ezért az innen származó fogyasztási, felhasználási adatokat igen jól használhatjuk a munkánk során. A belvárosias környezetben épült irodaház háromszintes mélygarázzsal is rendelkezik. Ez a mi szempontunkból azzal a jelentőséggel bír, hogy ebben a mélységben már időszakosan megjelenik a talajvíz is, amelyet jelen projektben szintén a csapadékvízzel együtt, ahhoz hozzákeverve használtunk.

Az épület további jellegzetessége, hogy nagy felületű zöldtetővel is rendelkezik. Ez rögtön komoly feladat elé állított bennünket: a zöldtető földrétegén átszivárgó csapadékvíz szintén a gyűjtöttvíz-tárolóba került. A gond az volt, hogy a biodiverz zöld tetőfelületet nemcsak locsolni kell – ez a nagyon száraz időszakokban igaz –, hanem a fölösleges vízről is gondoskodni kell a csapadékosabb időszakokban. A növényzet és a föld nem képes minden vizet visszatartani, a fölösleges víz átszivárog a talajon, s abból jelentős mennyiségű ásványi és szerves anyagot old ki.  Ezzel az alacsony sótartalmú, igen jó minőségű esővizet egy színanyagokkal terhelt, nagy összes keménységgel és egy egyéb fizikai/kémiai szennyezőkkel terhelt vízzé konvertálja. 

További részletek lapunk 2015/7-8-as számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).