Lapszámok

1. Bevezetés

A víz és ezen belül a vezetékes ivóvíz legfontosabb, alapvető élelmiszerünk. Ezzel a jellemzőjével az ivóvíz az épületgépészeti rendszerekben szállított közegek között egyedülálló, és az ebből adódó követelmények teljesülésére különös gondot kell fordítani a vízellátó rendszerek kialakításánál. Ezt a törekvést több rendelet is ösztönzi, például az 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet és a 430/2013. (XI. 15.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről (utóbbi a 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet módosítása). Mindkét fenti kormányrendelet a 2011. évi CCIX., víziközmű-szolgáltatásra vonatkozó törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szól. Az új víziközmű törvény a vízszolgáltatók körében a rendelet megjelenését követően rövid időn belül gyökeres változásokat hozott. Mára az épületen belüli vízellátó hálózatok tervezésében, kivitelezésében és üzemeltetésében is napirendre került az előírt változások átültetése.

Az ivóvíz komfortos felhasználását biztosító közműrendszerek és az épületen belüli ivóvízvezeték-hálózatok kialakítása egyaránt befolyásolhatja a felhasználási helyen, a csaptelepeken elérhető víz minőségi jellemzőit. Az ivóvíz szolgáltatójának az előírt vízminőséget azon a ponton kell biztosítania, ahol „emberi fogyasztás céljára rendeltetésszerűen vételeznek vizet” (201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet 4. § (1) a)) [1]. Vezetékes ivóvízellátás esetében ez a pont a csaptelep, tartályos vízellátásnál a tartály kifolyószerelvénye, kereskedelmi célra előrecsomagolt ivóvíz (tartály, ballon, palack stb.) esetén a betöltési pont. A vezetékes vízellátásnál a szolgáltatónak az ellátó hálózat olyan pontjáig kell biztosítania az előírt vízminőséget, amelyik pontig már nincs ráhatása a vízminőséget befolyásoló hálózati – rendszerkialakításból és -üzemeltetésből eredő – jellemzőkre. Ez a tény azt vetíti előre, hogy a vízszolgáltatóknak saját védelmükben azt kell szorgalmazniuk, hogy az épületen belüli ivóvízhálózatok szakszerű tervek alapján, az ivóvízminőségi követelmények teljesülését elősegítő módon kerüljenek kivitelezésre.

2. A vezetékes ivóvízellátás alapkövetelményei 

A vezetékes vízellátással szemben támasztott igények alapvetően három szemponttal foglalhatók össze: az ivóvíz biztosítása a fogyasztási igényeket kielégítő mennyiségben, az elvárt minőségben és a felhasználáshoz szükséges nyomáson.

A mennyiségi, illetve a nyomásra vonatkozó követelmények objektíven jól mérhetők, értékelhetők, a mindenkori fogyasztás által meghatározottak, hatékony teljesítésük a fenntarthatóság szempontjait követve valósítható meg. A minőségi követelmények teljesülésének nyomon követésére a meglevő rendszerek műszerezettsége kevesebb lehetőséget nyújt az előzőeknél. Emellett újabban egyre nagyobb súllyal jelennek meg a vezetékes ivóvízzel szemben a fokozott higiéniai elvárások, mivel gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a víz minősége az ellátó rendszerbe történt betáplálás után kedvezőtlenül változhat. 

A vízminőség tekintetében meg kell különböztetni a hidegvízzel és a melegvízzel kapcsolatos elvárásokat és változásokat. A hidegvizet maximálisan 15-18 °C, a melegvizet minimálisan 40 °C hőmérsékleten tartjuk elfogadhatónak. Egymáshoz közel vezetett, nem elégséges mértékben szigetelt vezetékek egymásra hatása miatt a vízhőmérséklet megváltozhat egészen a kedvezőtlen tartományba, pl. a csaptelepen kifolyó víz ivásra túl meleg. A vízhőmérséklet szubjektív megítélése mellett meghatározható az a tartomány (~25 – 50 °C), amely a baktériumok (pl. Legionella Pneumophila) intenzívebb szaporodása miatt kerülendő [2]. Emiatt a hidegvíz vezetékeket a felmelegedés, a melegvíz vezetékeket a lehűlés ellen kell szigetelni¹.

A vezetékes ivóvíz minőségének változását az ellátó hálózaton belül sok tényező befolyásolja: a vezeték anyaga, kora, a víz áramlásának jellege, a víz hőmérséklete, a vízfogyasztás időbeli sajátosságai. Ezeket a tényezőket a vízellátó rendszer tervezése, kivitelezése során hozott döntések, az alkalmazott megoldások jelentős mértékben befolyásolják, pl. a vízáramlás jellegére döntő hatást gyakorol a vezeték nyomvonal helyének a megválasztása és kialakítása, a méretezés, a választott csőanyag és a kötésmódja, a kötőidomok hidraulikai jellemzői stb.

¹ Az új EnEV 2014 energiatakarékossági rendelet szerint a hideg- és melegvíz vezetékeket DN 100 méretig a cső átmérőjével megegyező vastagságú, 0,035 W/m,K hővezetési tényezőjű hőszigeteléssel kell ellátni.

További részletek lapunk 2015/7-8-as számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).