Lapszámok

Különösen fontosnak tartottam ezt az interjút, hogy Csáki Gábor példájával az „eszményi” műszaki ellenőr alakját megrajzolhassuk. Több munkán dolgoztunk együtt, és megtapasztaltam nemcsak szigorát, hanem segítőkészségét, kreativitását is. Nézetem szerint a műszaki ellenőr egyben „tanár” is, akitől tanulni lehet, sőt kell is. Ennek természetesen minden résztvevőre érvényesnek kell lennie, mert ezáltal lesz jó az épület.

Köszönöm az interjút. Rébay Lajos

Magyar Épületgépészet: Mondj néhány számodra fontosat magadról!

Csáki Gábor: Az egyetem elvégzése óta – 1977-től – a mai napig a tanult szakmámban, gépészmérnökként dolgozom, amit az elmúlt közel negyven év politikai és gazdasági történéseit figyelembe véve én sikertörténetként értékelek. Életem során ugyanis gyakran szembesültem azzal, hogy barátaim és kollégáim pályamódosításra kényszerültek, amiért választott szakterületükön nem tudtak egzisztenciát teremteni.

A szakmai és magánéletben számos olyan tényező akad, amelyeknek csak az együttes megléte biztosíthat stabil hátteret: ilyennek gondolom a kiegyensúlyozott családi életet, felnőtt gyermekeim máig tartó ragaszkodását, és a szakmai sikereim nyújtotta hajtóerőt, amely további energiát ad egyelőre még aktív tevékenységemhez, illetve a – sajnos nagyon is ritka – szabadidős programokhoz. Kedvenc időtöltésem a fával való foglalatoskodás, legyen az egy kerti bútor elkészítése vagy egy-egy antik bútordarab felújítása: számomra ez ma is megnyugvást jelentő és sikerélményt nyújtó tevékenység, amivel reményeim szerint az aktív mérnöki tevékenységem lezárása után lesz még alkalmam foglalatoskodni.

MÉ: Miért, hogyan lettél épületgépész?
CsG.: Tanulmányaim során hamar kiderült, hogy alapvetően reál érdeklődésű vagyok, amit csak erősített, hogy édesapám, aki mezőgazdasági gépész volt, részben autodidakta módon olyan berendezéseket talált fel és szabadalmaztatott, amelyek a hatvanas-hetvenes években valóban az újdonság erejével hatottak a mezőgazdasági gépgyártás területén. Jó volt látni a szabadalmaztatott prototípusok gyártása során tanúsított szaktudását és eltökéltségét, ami ugyancsak a gépészeti szakma felé terelt.

Az én érdeklődésemet azonban inkább az energiatermelés és az erőgépek keltették fel, így a gimnáziumot követően a Budapesti Műszaki Egyetem hőerőgépész szakára jelentkeztem, amit a sikeres előfelvételi, valamint az akkor még kötelező sorkatonai szolgálat letöltése után jó eredménnyel sikerült elvégeznem. Friss diplomásként a Hűtőgépgyár Klímatechnikai Főosztálya lett az első munkahelyem, ami életpályám további alakulásában több szempontból is meghatározó szerepet játszott. Elsősorban is azért, mert itt fordultam végérvényesen az épületgépészet felé. Ez főleg annak köszönhető, hogy lehetőséget kaptam a Magyarországon akkor még gyerekcipőben járó hűtéstechnológia és légkondicionálás területén a hűtő- és klímaberendezések gyártmányfejlesztésére, az épületgépészeti és légkondicionáló rendszerek tervezésére, az épületautomatikai rendszerek és a legkorszerűbb nyugati termékek megismerésére, illetve utóbbiaknak a hazai piacon való bevezetésére – azt hiszem, kevés pályakezdő jutott hasonló lehetőségekhez a hetvenes években.

Másik alapvető élményem az volt, hogy olyan fiatal kollégákkal dolgozhattam, akikkel mind a szakmai, mind a magánéletben szoros kapcsolatokat alakítottam ki. A későbbiekben ezek részben megbicsaklottak ugyan, de ennek ellenére máig jelentőséggel bírnak számomra. A Klímatechnikai Főosztály megszűnése után közel egy évtizedig az amerikai Carrier cég európai hálózatának magyarországi képviseletén dolgoztam, ahol az akkori időszak csúcstechnológiáját jelentő berendezések megismerése révén komoly tapasztalatokat szerezhettem. Ma is meghatározó emlék számomra, hogy az első hazai Carrier-berendezések tervezése, telepítése és értékesítése a mi irodánk közreműködésével történt. A multinacionális cégnél töltött évek során sok olyan tapasztalatot sikerült szereznem – és reményeim szerint átadnom a szakmámban dolgozó számos kollégámnak –, amelyekre hazai cégeknél esélyem sem lett volna, így ezt az időszakot is rendkívül fontosnak tartom pályám alakulásában. Ma már alapelvárás a mérnöki szakmában valamely idegen nyelvnek az ismerete, a kilencvenes évek elején azonban keveseknek adatott meg, hogy ennek elsajátítására és rutinszerű használatának gyakorlására a munkahelyén nyíljon lehetősége.

A Carrier-képviselet megszűnése után öt évig a Klíma Áruház ügyvezetőjeként dolgoztam, kiépítve az egyik legnagyobb éves forgalmat bonyolító viszonteladói hálózatot a komfort klímaberendezések hazai piacán. Akkoriban szereztem gyakorlatot az értékesítésben, az integrált vállalatirányítási rendszerek bevezetésében, valamint az internacionális üzletkötésben.

Pályám harmadik, máig tartó szakaszát a komplett épületgépészeti rendszerek tervezési és kivitelezési folyamatainak lebonyolítása, illetve műszaki ellenőrzése képezi. Érzésem szerint ezen a területen tudom a legjobban hasznosítani a korábban megszerzett tudás- és ismeretanyagot: megelégedettséggel tölt el, hogy ma már országszerte több száz olyan átfogó épületgépészeti rendszer működik, melyeknek a kivitelezési munkálataihoz és rendeltetésszerű működésük fenntartásához hozzájárulhattam. 

További részletek lapunk 2015/1-2-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).