A csőfektetési mélység hatása a padló- és mennyezetfűtés-hűtésre. 2. rész
Még nem érkezett hozzászólás!
Bodó Béla - L. Szabó Gábor
A csőfektetési mélység hatása a padló- és mennyezetfűtés-hűtésre. 2. rész
Bevezetés
A cikk első részében (l. az előző számot) matematikai összefüggéssel írtuk fel a csőfektetési mélység hatását a mennyezet- és padlófűtés/hűtésre. Ennek alapja a Kollmar-módszer, amelyet úgy írtunk fel, hogy kidomborítsuk a tervező mérnökök számára fontosabb adatokat (csőosztás, csőhossz, a cső ellenállása, vízhőmérséklet). Ezután három padló és négy mennyezeti rétegrendre számítási szimulációt végeztünk. A fontosabb nyert eredményeket is bemutattuk, de azok kiértékelésével és a belőlük levonható következtetésekkel adósak maradtunk. Ezt pótoljuk a cikk második részében.
Az előző és jelen cikkben a fejezetek, a táblázatok és az összefüggések számozása az átláthatóság érdekében folytatólagos.
4. Kiértékelés
A cikk első részében bemutatott (1a) és (1b) összefüggéssel meghatározható veszteségeket összehasonlítottuk a rendszerrel bevitt (fűtés), illetve elvont (hűtés) teljesítményekkel. A felületfűtések értékeit a következő oldalon bemutatott 9. táblázat adja meg, míg a hűtésekét a 10. táblázat.
A 9. táblázatból látható, hogy a veszteségek, ha közbenső födémről van szó, fűtési állapotban 11,5 – 20% között, míg zárófödémek esetében (pince/padlásfödém) 1,8 – 5,5% között változnak. A hűtési veszteségek aránya ehhez hasonlóan alakul. Ezt mutatja a 10. táblázat.
A cikk teljes terjedelmében lapunk 2018/5-ös számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).