Lapszámok

A 2014-es év számos lényeges változást hozott az épületenergetikában, ami érinti mind az új épületekkel és felújításokkal szemben támasztott követelményeket, mind az energetikai tanúsítást. Aki energiatanúsítással foglalkozik, annak mindig tisztában kell lennie az aktuális jogszabályi háttérrel, mert egy elavult változat szerint készített tanúsítvány akár két kategóriányi hibát is jelenthet, amelynek következménye szigorú: a jogosultság három éves felfüggesztése. Arra is oda kell figyelni, hogy aktualizált szoftvert használjon, mert a hibáért a tanúsító felel, nem a szoftverfejlesztő.

A probléma jelentőségét mutatja az 1. ábra, amely a 2014. első félévében készült, ellenőrzésre kiválasztott tanúsítványokra vonatkozik. Az ellenőrzés során megnéztük, hogy a tanúsítványok mennyire felelnek meg az aktuális jogszabálynak. Ebben az időszakban történt egy jogszabályi változás, ami miatt 2014. április 6-tól módosultak a szabályok. Összesen 641 tanúsítvány e dátum után készült, míg 694 még előtte. Viszont az ellenőrzés azt igazolta, hogy csak 184 tanúsítványt készítettek a módosult szabályok szerint, 513-at pedig a 2014-es jogszabályi változás előtti szabályok szerint. Ami igazán megdöbbentő, hogy 381 tanúsítvány még mindig a már 2012 őszén hatályon kívül helyezett eredeti (2006-os) rendelet szerint készült el.

1. ábra. Az energetikai tanúsítványok ellenőrzésének eredménye: a TNM rendelet melyik verziója szerint végezték a számítást?

Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek a tanúsítványok mind elfogadhatatlanul rosszak. A számítási módszer ugyanis alapjaiban nem változott sem 2012-ben, sem 2014-ben, sok esetben csak apróbb eltérésekkel kell számolni, de vannak olyan esetek, ahol jelentős lehet a hiba.

A gyakori jogszabályi változások oka kettős. Egyrészt az EU már az eredeti, 2002-es irányelvben is előírta, hogy a követelményeket 5 évente felül kell vizsgálni, másrészt 2010-ben módosult maga az irányelv is, és a korábbi évek tapasztalatai alapján számos pontosítást, bővítést kértek, előírták az ún. költségoptimum elv alkalmazását a követelményekben, valamint a közel nulla energiafelhasználású épületek követelményének bevezetését 2019-től, illetve 2021-től.

Cikkünkben arra vállalkozunk, hogy a teljesség igénye nélkül felhívjuk a figyelmet a fontosabb változásokra és egyes ebből eredő típushibára, értelmezési problémára.

A 2012-es változások

A TNM rendelet 2012-es módosításai közül csak azokról szólunk, amelyek ma is hatályban vannak. A legfontosabb változás az volt, hogy bevezették az épületgépészeti minimumkövetelményeket. Ezeket a követelményeket be kell tartani valamennyi új építésű épület esetén, jelentős mértékű felújításkor. A jogszabálymódosítás vezette be azt is, hogy ha az energiamegtakarítás-célú felújítás nem jelentős mértékű, akkor a felújítással érintett szerkezetek, gépészeti elemek esetén be kell tartani az azokra vonatkozó minimumkövetelményeket. A gépészeti minimumkövetelmények közül a teljesség igénye nélkül megemlíthetjük a kötelező hidraulikai beszabályozást és annak ellenőrzését, dokumentálását, a központi időjárás-követő szabályozás kötelező alkalmazását, ha egy épületben az egy rendszerrel ellátott fűtött alapterület 100 m2-nél nagyobb, a HMV rendszerek cirkulációs szivattyújának időprogram szerinti működtetését.

Általános zavart okozott és okoz az épület belső hőmérsékletére (1. melléklet V. 1. táblázat) és a szellőző levegő igényre vonatkozó követelmények bevezetése. Ezek a követelmények új építésű épületekre és lényeges felújításokra betartandó tervezési értékek, amit az épületnek tudnia kell biztosítani. Ugyanakkor viszont lakó-, oktatási és irodaépületek esetén a fajlagos hőveszteség tényező és az összesített energetikai jellemző számításához ezen értékek felvétele ellentmondásos. 

A légcsere kérdése azóta rendeződött, de a belső hőmérséklet ma is problémás. Kezelhetetlenné teszi a kérdést az, hogy az előírt hőmérsékletek nem fix értékek, hanem tartományok. Ráadásul a 2. mellékletben leírt egyszerűsített számítási módszer képletei direkt vagy rejtett módon, előírásszerűen 20 °C-os belső hőmérsékletet tételeznek fel (ilyen a fajlagos hőveszteség tényezőben szereplő 72-es érték vagy a nettó fűtési igényben szereplő 4,4), továbbá a követelményeket is ez alapján határozták meg.

Egyértelműen hibás továbbá az a megközelítés, hogy mért belső hőmérsékletek alapján tanúsítsunk egy lakást. A tanúsítás alapelve a fogyasztófüggetlenség és ezt nemcsak a tanúsítónak, de a jogalkotónak is szem előtt kell(ene) tartani. Javasoljuk, hogy lakó-, oktatási- és irodaépületekre 20 °C-os belső hőmérsékletre végezzék a fűtéshez kapcsolható számításokat, abba nem lehet belekötni.

Légcsereszámok esetén is a 3. melléklet IV.1. táblázat adataiból kell számításkor kiindulni, nem pedig az 1. melléklet tervezési értékeiből.

Egyéb funkciójú épületek esetén a 3. melléklet nem ad adatokat, itt indokolt lehet az 1. melléklet V. fejezet adatainak az alkalmazása, mind a légcsere, mind a hőmérséklet tekintetében.

További részletek lapunk 2015/4-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).