Lapszámok

A fűtési és HMV hőigények viszonya

A cirkulációs rendszer kiépítését elsősorban a komfortkövetelmények indokolják: a csapoló megnyitása után rövid időn belül az előírt hőmérsékletű víznek kell kifolynia, függetlenül a fogyasztási szünetben bekövetkezett lehűléstől.

A jól működő cirkulációs rendszer hiányában igen nagy energia- és vízveszteség jelentkezik, amelyek költségei meghaladnák a cirkuláció üzemeltetésének költségeit. A cirkuláció létesítését és üzemeltetését indokolják a higiéniai követelmények is: a legionella baktériumok elleni védekezés szempontjai nem engedik meg, hogy a HMV hőmérséklete 55 °C alá süllyedjen.

A folyamatosan szigorodó előírások szerint egyre javul az épületek hővédelme, ennek megfelelően a fűtési energiaszükséglet drasztikusan csökken, míg a HMV termelés és elosztás hő- és villamosenergia-szükséglete lényegében változatlan. 

Az 1. ábra azt szemlélteti, hogyan becsülhető a fűtés és a használati melegvíz (HMV) termelés hőigénye. Az ábrán a lakásszám függvényében láthatók a fűtési hőigények, a rosszul szigetelt lakásokra jellemző kb. 5 kW/lakás, illetve a korszerű követelményeknek megfelelő kb. 2 kW/lakás ökölszámok alapján. Az ábrán feltüntettük a HMV termelés 5, 30 és 120 perces fogyasztási csúcsidőtartamokhoz tartozó méretezési értékeit is. Látható, hogy a megfelelően hőszigetelt épületekben a HMV termelés hőigénye akár jelentősen is meghaladhatja a fűtés méretezési igényét. A fűtés azonban általában csak részterhelésen üzemel – ráadásul a jól szigetelt épületek esetében a fűtési idény is lerövidül a lecsökkent egyensúlyi hőmérséklet miatt – ezért az épület pillanatnyi hőigényét jellemzően a HMV termelés igénye határozza meg.

1. ábra. A hőigények alakulása a lakásszám függvényében

A hőszigetelés és a beszabályozás hiányosságai

A hazai gyakorlat nem fordít kellő figyelmet a HMV rendszerek megtervezésére és üzemeltetésére. A számtalan hiányosság közül cikkünkben – amely az [1] számon hivatkozott, nemzetközi konferencián szerepelt előadásunk magyar nyelvű, a hazai szempontokat kiemelten taglaló változata – a cirkulációs hálózat hőszigetelésére, továbbá egy Magyarországon még nem alkalmazott speciális kialakítására, illetve annak méretezésére koncentrálunk.

Hazánkban a csőhálózatot és a rendszer egyéb elemeit általában igen gyenge, jellemzően 9 és 13, esetleg 18 mm körüli vastagságú hőszigeteléssel látják el. Ez a beruházás során ugyan költségmegtakarítást eredményez, annál nagyobb költséget jelent azonban az üzemeltetői oldalon jelentkező hőveszteség. A megnövekedett hőveszteség fedezéséhez természetesen nagyobb cirkulációs tömegáram szükséges, így hőveszteségén túl a keringetés költségei is megemelkednek. A nagyobb cirkulációs tömegáram nagyobb vezetékméretet tehet szükségessé, aminek beruházási költsége meghaladhatja a hőszigetelésen elért megtakarítást.

Igen gyakran fordul elő, hogy a terveken szereplő szigetelési vastagságot a kivitelezés során karcsúsítják, amit aztán sem a tervező, sem a beruházó műszaki ellenőre nem kifogásol. A szigetelés megváltoztatása persze a cirkulációs tömegáramok és az egész cirkulációs rendszer újratervezését követelné meg, erre azonban általában nem kerül sor. Ez azt igazolja, hogy ennek fontosságát a beruházás egyik szereplője sem ismerte fel, és egyúttal azt is sejteti, hogy a tervező a tömegáramokat és vezetékméreteket nem pontos méretezés során, hanem valamiféle, vélhetően jelentős túlméretezést tartalmazó ökölszámok alapján állapította meg. Ha a cirkulációs szivattyú kiválasztása valóban így történt, akkor a túlméretezés elfedheti az egyéb méretezési és kivitelezési hibákat – természetesen az üzemeltető megnövekvő költségei árán.

További, még a legutóbbi időkben kivitelezett felújítások során is gyakori általános hiányosság a cirkulációs hálózat beszabályozásának elmaradása. Beszabályozó szerelvények hiányában a rendszer cirkulációs tömegáramát nem lehet a felszállók között a szükséges arányban megosztani. Ugyanez a helyzet, ha vannak beszabályozó szelepek, csak a beszabályozás nem történik meg. A beszabályozandó térfogatáramokat előzetes méretezésnek kell meghatároznia – méretezés hiányában a beszabályozás is legfeljebb csak a visszatérő hőmérsékletek alapján, hozzávetőleges eredményekkel végezhető el. Mindezeket a hibákat és hiányosságokat a rosszul megosztott, ám a szükségest sokszorosan meghaladó cirkulációs térfogatáram sikeresen fedheti el, ismét csak az üzemeltető pénztárcájának a rovására. 

További részletek lapunk 2015/4-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).