Az Épületgépészeti Múzeum kincseiből – Vízóra
Még nem érkezett hozzászólás!
Chappon Mária
Az Épületgépészeti Múzeum kincseiből – Vízóra
Az élőlények létéhez elengedhetetlenül szükség van a tiszta, iható vízre.
Amíg az emberek maguk hozták a napi víz-szükségletüket a közeli tavakból, patakokból, folyókból, fel sem merült, hogy mérni kellene ennek mennyiségét. Amikor azonban már lajtoskocsit vettek igénybe a víz szállításához, ki kellett dolgozni egy igazságos fizetési rendszert. Erre eleinte egy egységes térfogatú edényt használtak, ez képezte a fizetés alapját.
A higiéniai igények emelkedésével a háztartások egyre több vizet használtak. Amikor kiépültek a gravitációs elven működő csatorna-szerű, nyílt vízvezetési rendszerek (aqueduct), a vízmennyiség mérését még nem tartották fontosnak. Ha valamilyen célból mégis szükséges volt a használt mennyiség meghatározása, azt köbözéssel (ismert térfogatú edény közbeiktatásával) hajtották végre.
A cikk teljes terjedelmében lapunk 2018/7-8-as számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).