Egyenes, hullámos falú csővezetékek csősúrlódási tényezője
Még nem érkezett hozzászólás!
Gergely Dániel Zoltán
Egyenes, hullámos falú csővezetékek csősúrlódási tényezője
Bevezetés
A csősúrlódási tényezővel kapcsolatos kutatások több mint 150 évvel ezelőtt kezdődtek. A csősúrlódási tényező számítása az egyik legfontosabb paraméter a hálózatok nyomásveszteségének meghatározása során. Az épületgépészetben túlnyomórész „sima” csővezetékek fordulnak elő, ám esetenként bizonyos technikai megoldások az ún. hullámos falú csővezetékkel oldhatók meg. Ezeket a típusú csővezetékeket alkalmazzák távfűtési csőhálózatként, égéstermék-elvezető rendszereknél, légtechnikai rendszereknél, készülékek bekötésénél és minden olyan speciális esetben, amikor az adott szakterületen merevfalú csőrendszerrel nem oldható meg a fluidum szállítása.
1. A Darcy-Weisbach súrlódási törvény
Henry-Philibert-Gaspard Darcy (1803-1858) és Julius Ludwig Weisbach (1806-1871) egymástól függetlenül meghatároztak egy L hosszúságú csővezetékben létrejövő nyomásveszteség számítására vonatkozó összefüggést, amelyet Darcy-Weisbach súrlódási törvénynek hívunk. Fontos megemlíteni, hogy a képletük inkompresszibilis közeg stacionárius, adiabatikus csőáramlása esetén érvényes.
A cikk teljes terjedelmében lapunk 2018/3-as számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).