Lapszámok

1. Bevezetés

Cikkünk első részében (lásd a lap előző, novemberi számát) bemutattuk a fűtési hőigények kockázati elvű meghatározásának matematikai, valószínűségelméleti alapjait. Rámutattunk a determinisztikus méretezésből adódó bizonytalanságokra, és mindazokra az előnyökre, amelyeket az új méretezés hozhat. A kockázati elvű méretezés illetve a meglévő rendszerek üzemeltetésének kockázati elvű analízise rámutathat alulméretezettségre, kapacitáshiányokra, de az esetek többségében inkább jelentős túlméretezettséget illetve ki nem használt kapacitásokat tapasztalhatunk. A kapacitásfölöslegre való rámutatás lehetőséget ad a fogyasztói kör bővítésére és szükségtelen beruházások elkerülésére. 

Jelen cikkünkben, amely a teljes cikk második része, bemutatjuk az egyidejűségi tényező valószínűségelméleti alapokon nyugvó meghatározásának módszerét. E módszer alapja, hogy egy fogyasztó várható értékének és szórásának felhasználásával meghatározott 95% vagy 99% megbízhatósági szintű hőigényből építjük fel a fogyasztói csoport hasonlóképpen 95% illetve 99% megbízhatósági szintű hőigényét, és a néveleges hőigényhez viszonyítjuk a fogyasztói csoport valószínűsített hőigényét.

A már huzamos ideje működő távhőrendszerek hőigényét a szolgáltatók a külső hőmérséklet függvényében folyamatosan regisztrálták, illetve regisztrálják. A regisztrált tényadatok matematikai statisztikai feldolgozásával meg tudjuk határozni a hőigények előírt megbízhatósági szinten jelentkező bizonytalanságát. Ehhez a módszert a korreláció- és regresszió analízis adja. Ennek irodalma széles körű, említhetjük például a [10], [11], [12] szakirodalmakat. 

Jelen cikkünkben bemutatjuk a korreláció- és regresszió analízis alkalmazását távhőrendszerek mértékadó hőigényének meghatározására, amely a regresszió egyenes extrapolációjára épül. 

2. Az egyidejű fűtési hőigények meghatározása a fogyasztók csoportjára

Ha n darab fűtési fogyasztó hőigényét egyenként ismerjük úgy, hogy ismert előttünk annak eloszlása várható értékével (m) és szórásával (σ), akkor feladatunk a

Q_f = Q_1,f + Q_2,f + … + Q_n,f          (43)

együttes hőigény mértékadó értékének a meghatározása. (Az összefüggések, ábra és táblázat számozása a cikk első részét követve folyamatos.)

További részletek lapunk 2015/12-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).