Lapszámok

A sorozat előző cikkeiben részletesen foglalkoztunk a különböző zárt hűtési és fűtési rendszerek korróziós problémáival, a negyedik rész (Magyar Épületgépészet 2013/12. szám) pedig specifikusan az alumínium füstgáz hőcserélős fűtési rendszerek korróziós problémáival foglalkozott. 

A gyakorlatban általában azt tapasztaljuk, hogy mind a végfelhasználók, mind pedig a tervezők nehezen tudnak azonosulni a problémákkal. Ennek egyik igen egyszerűen magyarázható oka az, hogy egy átlagos, nagytérfogatú (több m³) rendszer esetében a korróziós és az ebből származó áramlási, dugulási gondok sok esetben csak hosszú hónapokkal, esetleg évekkel a rendszer beüzemelése illetve átadása után jelentkeznek, ezért igen jó eséllyel már nincs semmiféle visszacsatolás sem a kivitelező, sem pedig a tervező felé. Ezért jelen cikkben egy másik szemszögből próbálkozunk a zárt hűtési/ fűtési rendszerek problémáinak megvilágításával. Olvasóink már megszokhatták, hogy ebben a sorozatban a vízkezeléssel kapcsolatos anyagokat közérthető nyelven, azaz minimálisan alkalmazott kémiai képletekkel és szakkifejezések segítségével adjuk közre.

Ehhez most segítségül hívtunk egy igen régi és jól bevált módszert, a korróziós kuponos vizsgálatot, vagyis jelen esetben annak egy laboratóriumban elvégzett egyszerűsített változatát. Tudnunk kell azonban azt is, hogy hogyan működik a korróziós kuponos módszer a valós rendszerek esetében. Először is számba kell venni, hogy az adott fűtési/hűtési rendszer milyen szerkezeti anyagokból épült fel. Ennek tisztázása után be kell szerezni az ugyanilyen, vagy nagyon hasonló anyagból készült korróziós kuponokat, amelyek a gyakorlatban egyszerű lemezdarabkák, a végükön egy furattal. A kuponos vizsgálathoz szükség van egy úgynevezett korróziós kupontartó szerkezetre is (1. ábra).

A kupontartó egység egy egyszerű by-pass elem, amelyet egy mellékágba kell beépíteni. A rajta áthaladó térfogatáramot egy szabályozószeleppel kell beállítani és egy egyszerű átfolyásmérővel ellenőrizni. A korróziós kuponokat műanyag csavarral kell rögzíteni a menetesen csatlakozó végzáró elemek belsejében, az áramlás középvonalában. A mérés előtt a fémlemezkéket, a kuponokat zsírmentesíteni kell, hogy ez se befolyásolja a vizsgálatot. Ezután analitikai mérleg segítségével rögzíteni kell minden egyes kupon pontos tömegét. A mérés legalább egy hónapig tart, de a pontosabb mérés érdekében célszerű a kuponokat legalább fél, vagy egy évig a rendszerben hagyni. Ez a módszer valóban a rendszerben uralkodó korróziós állapotokat fogja tükrözni, mivel ugyanazokat a fémeket tesszük ki ugyanannak a közegnek, amelyek valójában is jellemzik a rendszert. Fél-egy év után a kuponokat ki kell szerelni, az előírásnak megfelelően megtisztítani, majd pontos tömegüket analitikai mérleg segítségével újra meg kell határozni. A módszer segítségével a rendszer minden egyes alkotóelemére meghatározható a mm/év mértékegységben kifejezett korróziósebesség. A korróziósebesség nemzetközileg is elfogadott előírásai a szakirodalomban fellelhetők.

Most közreadott cikkünk megírásához a következő egyszerűsített vizsgálatot végeztük el: a lehető legkülönfélébb fémekből készített kuponokat műanyag csavarral összefogtuk, majd az így keletkezett egységeket zárt üvegedénybe helyeztük. Ezt követően az edényt négy különböző közeggel feltöltöttük, majd lezártuk.

A négy közeg a következő volt:
1. Egyszerű budaörsi csapvíz
2. Sómentes víz, kevertágyas technológiával készítve,
   fajlagos elektromos vezetőképessége ≤ 10 µS/cm
3. Az 1. pont szerinti csapvíz, korróziógátló inhibitorral
   kezelve
4. A 2. pont szerinti sótalan víz, korróziógátló inhibitorral
   kezelve

További részletek lapunk 2014/7-8-as számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).