Lapszámok

Bevezetés

A különböző épületek és létesítmények esetében a vízellátás, akár ivóvíz célú, akár más célú, központi tervezési feladat. Amennyiben a víz kezelésére is van szükség, manapság egyre gyakrabban kerül elő az ultraszűrés alkalmazásának lehetősége, mint korszerű membrántechnikai vízkezelő eljárás. Jelen cikk egy összefoglaló bemutatást nyújt az ultraszűrésről, mint korszerű vízkezelési eljárásról az ivóvízkezelésben.

Az ultraszűrő (UF) membrán egy olyan féligáteresztő pórusos szűrőréteg, ahol a membrán pórusainak mérete határozza meg a szétválasztás hatékonyságát. A szűrés „finomsága”, ami a pórusok méretéből adódik, jellemzően 10-20 nm nagyságú. Anyaga lehet szerves polimer (pl. PS, PES, PVDF) vagy kerámia betét. Kialakításuk lehet lapmembrán, vagy spiráltekercselt elem, de leggyakrabban csöves vagy kapilláris membrán kialakítású (1. ábra). Az alkalmazott transzmembrán nyomás (TMP) 0,3-2,0 barig.

Az ultraszűrési technológia feladata a vízelőkészítés során a víz lebegőanyag tartalmának és a mikrobiológiai szennyezőknek a csökkentése, azaz a kolloidok, a baktériumok, a vírusok és a protozoák, továbbá a 100 kDa-nál nagyobb molekulatömegű makromolekulák (egyes fehérjék, makromolekulák) eltávolítása. A 2. ábrán jól megfigyelhető, hogy a bemutatott szűrések közül egyedül az ultraszűrő az, ami képes még a vírusokat is visszatartani, mialatt az emberi fogyasztás számára nélkülözhetetlen oldott sók és a vízmolekulák átáramolnak az ultraszűrő membrán pórusain. A homokszűrő szűrési teljesítménye egy jól beállított vegyszeres kezeléssel is mindössze 10-20 µm.

Mikor használjunk ultraszűrést?

Ahogy az fentebb is említésre került már, az ultraszűrést ott javasolt alkalmazni, ahol a víz lebegőanyag tartalmának eltávolítását szeretnénk megvalósítani, mialatt garantálni kívánjuk a mikrobiológiai biztonságot a kórokozók minimum 99,99%-os eltávolításának biztosításával. 

Azokban az esetekben, ahol egyéni vízkezelés szükséges, a hálózati víz nem elérhető, az ultraszűrés kiemelt szerephez jut, akár felszíni, akár felszín alatti vízből (kútvíz) nyerjük a kezelendő nyersvizet.

A felszíni vizek esetén nyilvánvaló a lebegőanyag eltávolításának szükségessége, amit ultraszűréssel megvalósítva a mikrobiológiai biztonság is biztosítható. Kútvizek esetében pedig abban az esetben, ha ammónia eltávolítását is el kell végezni a vízből, akkor az alábbiak szerint érdemes eljárnunk.

Az ivóvízben az ammóniumion hatályos kormányrendelet szerint megjelölt határértékének biztosítása céljából többféle műszaki módszer ismeretes. Ezek közül a jelen szakmai gyakorlatban törésponti ammóniamentesítéssel és biológiai ammóniamentesítéssel találkozhatunk; a körülmények határozzák meg, hogy adott esetben melyik kerül kialakításra.

A cikk teljes terjedelmében lapunk 2019/7-8-as számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).