Lapszámok
2019 7-8. szám
- Eördöghné Dr. Miklós Mária:
A legionellamentesítés üzemi tapasztalatai - Sebestyén Ágnes - Bufa-Dőrr Zsuzsanna - Hofer Ádám - Izsák Bálint - Málnási Tibor - Törő Károly - Vargha Márta - Pándics Tamás:
A hazai csapvizek ólomtartalma – egy folyamatban lévő kutatási projekt bemutatása és az eddigi eredmények ismertetése - Horkai András:
Lakossági hideg- és melegvíz fejadagok tervezési értékeinek vizsgálata a múltban és a jelenben - ENGIE Magyarország Kft.:
Megújulva az energiahatékonyság szolgálatában - Melquiond, Erick:
Az épületgépészeti termékek európai minősítése (angol nyelvű) - Sircz János:
A falikúttól a keverő csaptelepig - Rácz Gábor PhD:
Ultraszűrés a biztonságos ivóvízellátás szolgálatában - ACO Kereskedelmi Kft.:
ACO SWM, azaz egy teljes rendszer a csapadékvíz kezelésére - Kaszab Gergely:
Más kárán tanul az okos! – Szerelési hibák a gyakorlatból (1. rész) - Dr. Szilágyi Zsombor:
A szén-dioxid és a klímaváltozás - Parsch Ádám:
Légkezelők energiafelhasználásának csökkentésea korszerű ZerAx® technológiával - aaaa
Hozzászólások
A falikúttól a keverő csaptelepig
Még nem érkezett hozzászólás!
Sircz János
A falikúttól a keverő csaptelepig
Sircz János
igazgatósági tagÉpületgépészeti Múzeum
A víz elengedhetetlenül szükséges az emberi élethez. Felhasználjuk ivásra, főzésre (ivóvíz), tisztálkodásra (mosdóvíz), ruházatunk és környezetünk tisztántartására (mosóvíz) és ipari, mezőgazdasági tevékenységekhez (ipari víz).
Amikor őseink vándoroltak, mindig természetes vizek közelében telepedtek le rövidebb-hosszabb ideig, így a szükséges vizet könnyedén beszerezhették. Később állandó településeiket is víz közelében alakították ki.
Rájöttek, hogy a talajból is nyerhetnek vizet, kutakat készítettek és ezekből általában vödrökkel hozták a felszínre (kerekes kút, gémeskút). A technika fejlődésével a vödröt először kézi-, majd a villamosság megjelenésével gépi hajtású szivattyúk váltották fel. A vizet zárt csővezetékben juttatták a kívánt helyre.
Ez a kívánt hely legtöbbször az épületen belül, a konyhában volt. A vízvételre és a szennyezett víz eltávolítására megalkották a falikutat, amely a friss víz vételére egy kifolyószelepből, a szennyezett víz eltávolítására pedig egy olyan öblös edényből állt, amely csatlakozott a lefolyócsőhöz (természetesen egy szagelzáró /szifon/ közbeiktatásával). A lefolyócső ebben a korban általában egy zárt szikkasztógödörbe, később a csatornahálózatba juttatta a szennyvizet. A legtöbb helyen díszes öntöttvas falikutakat alkalmaztak, a vízzel érintkező felületeken tűzi zománcozással.
Múzeumunk természetesen rendelkezik néhány szép öntöttvas falikúttal, 1. képünkön azonban kedvencünket, a Zsolnay cég fajansz kútját mutatjuk be.
A vízvételre használt sárgaréz kifolyószelepek lehettek gumicső csatlakoztatásra is alkalmasak. A háborús években a rézhiány miatt alumíniumötvözetből készítették a kifolyó szelepeket. Ezek sok gondot okoztak, gyorsan oxidálódtak és megbízhatatlanná váltak.
A cikk teljes terjedelmében lapunk 2019/7-8-as számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).