Lapszámok

Összefoglalás

2017 júniusában indult el egy komplex népegészségügyi projekt (EFOP-1.8.0.-VEKOP-17-2017-00001) a Nemzeti Népegészségügyi Központon belül. A projekt egyik feladata az ivóvíz okozta ólomexpozíció vizsgálata. Az ivóvíz lehetséges ólomtartalmának fő forrásai az ólomcsövek, amelyek elsősorban a régi, 1945 előtt épült épületek, lakások belső hálózatában fordulhatnak elő. Ebből adódóan az ivóvíz általi ólom-expozíció mértéke tudatos döntésekkel befolyásolható, ezáltal a lakossági tájékoztatás szerepe kiemelten fontos. A projektben felmérésre kerül a hazai csapvizek ólomtartalma, ezáltal azonosításra kerülnek az érintett területek, valamint a határérték feletti ólomtartalmú csapvíznek kitett lakosság nagysága. Emellett értékelésre és vizsgálatra kerülnek az ólomoldékonyságot befolyásoló tényezők, valamint az ivóvíz ólomtartalmának csökkentési lehetőségei. Mindezek miatt kiemelten fontos célzott lakossági tájékoztató anyagok összeállítása, valamint a rendszeres tájékoztatás folyamatos szélesítése. Ehhez kapcsolódóan ingyenes ólomvizsgálat is biztosított a lakosság, kiemelten az ólom tekintetében kockázati csoportnak számítók részére. A cikkben bemutatjuk a projektrész eddigi eredményeit.

Kulcsszavak: csapvíz, ólomtartalom, ivóvíz-minőség, nehézfémek, ólomoldékonyság, ólomeltávolítás

1. Bevezetés

A vezetékes ivóvíz egy rendszeresen ellenőrzött „termék” – tulajdonképpen a leggyakrabban ellenőrzött élelmiszer –, amelynek minőségi követelményeit hazánkban az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban: Kormányrendelet) rögzíti [1]. A hazai szabályozás a 98/83/EK európai uniós irányelven (továbbiakban: Irányelv) alapszik [2]. A tagállamok az Irányelvben foglaltakhoz képest szigorúbb előírásokat meghatározhatnak, de enyhébbeket nem. A hazai és európai uniós előírásoknak való megfelelést igazoló rendszeres vizsgálat az ún. megfelelőségi monitoring [3]. A Kormányrendelet – az Irányelvvel és az Egészségügyi Világszervezet ajánlásával [4] összhangban – az ivóvíz ólomtartalmára vonatkozó határértéket 10 mikrogramm/liter értékben rögzíti. Mintavételezési módszerként az előzetes átfolyatás nélkül, véletlen időben vett csapnyitási vízminta levételét írja elő. 

A Nemzeti Népegészségügyi Központ (továbbiakban: NNK) által kezelt hazai ivóvízminőségi adatbázisban (továbbiakban: HUMVI szakrendszer) – amely a megfelelőségi monitoringból származó vízminták adatait tartalmazza – található 2018. évi ólom adatok 1,3%-a (3465 db levett vízmintából 45 minta) haladta meg a vonatkozó határértéket.

A vízminőségnek a fogyasztói csapon kell az előírásoknak megfelelnie [1]. Azonban a vízszolgáltatók csak a vízátadási pontig felelősek az ivóvíz minőségéért, az ezt követő vízminőségi változásokra kevésbé van ráhatásuk. A belső hálózaton bekövetkező vízminőségi változásokért már az épület vagy a lakás tulajdonosa a felelős. 

A cikk teljes terjedelmében lapunk 2019/7-8-as számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).