Lapszámok

Bevezetés

A cikksorozat első két részében [1], [2] (Magyar Épületgépészet, LXII. évfolyam 2013/12. és Magyar Épületgépészet, LXIII. évfolyam 2014/4.) a Schako-Luft légtechnikai méretező szoftver általános felépítését, a program által nyújtott lehetőségeket mutattam be. Egy-egy méretezési példán keresztül ismertettem a széles körben ismert és alkalmazott DQJ mennyezeti örvénybefúvó és a WDA vetőfúvóka kiválasztásának menetét, értelmeztem a kapott eredmények fizikai tartalmát, illetve bemutattam az egyes mér(etez)ési eredményekhez kapcsolódó követelményrendszereket.

A cikksorozat folytatásában a magas komfortigényű helyiségek klimatizálására alkalmas mennyezeti indukciós befúvókkal, azaz a klímagerendák alkalmazhatóságával, méretezésével, a legfontosabb tervezési szempontokkal fogunk megismerkedni.

Bár a program által nyújtott lehetőségeket a korábbi cikkekben bemutattam, mégis fontos kiemelni újra és újra, hogy a Schako-Luft olyan méretező szoftver, amely mérési eredmények számítógépes feldolgozása alapján készült. Ebből kifolyólag bármely méretezési körülmények között valós mért értékeket kapunk eredményül, így rendkívül pontos, megbízható méretezést tesz lehetővé. Klímagerendák méretezésénél ennek a komfortparaméterek pontos ismerete mellett különösen nagy jelentősége van a felületi kondenzáció – és az esetlegesen ebből eredő anyagi károk – elkerülése érdekében.

A klímagerendákról általánosságban

Szakirodalmakban olvasható adatok alapján egy mai „városlakó” életének nagyjából 70-80%-át – sőt egyes adatok szerint közel 90%-át (elborzasztó!) – zárt terekben tölti, ahol jellemzően a munkáját végzi vagy éppen szórakozni, kikapcsolódni szeretne. A munkavégzés hatékonyságát, illetve a pihenés (regenerálódás) eredményességét a számtalan szubjektív tényező mellett nagymértékben befolyásolják az objektív paraméterek, például az építészeti és épületgépészeti tényezők.

Az elmúlt évtizedekben az építészeti megoldások (pl. nagy üvegezési arány) – legyen szó egy családi házról vagy egy irodaházról – jelentős változásokon mentek keresztül, melyek a klimatizálás szerepét jelentősen megnövelték. Sajnos jómagam is sokszor tapasztalom, hogy a mai modern épületeknél az építészet és az épületgépészet nincs összhangban, aminek a diszkomfort hatások mellett akár egészségügyi következményei (pl. asztma) is lehetnek. Mindemellett a különböző diszkomfort hatások az ember teljesítőképességét is csökkenhetik, ami kihatással lehet egy vállalat eredményességére is. Ezt a komplex problémakört nevezzük „beteg épület szindrómának” (Sick Building Syndrom: SBS).

A fent leírt probléma elkerülése érdekében nekünk, mérnököknek egyre nagyobb körültekintéssel kell eljárnunk a komfort terek klimatizálásánál. Fontos azonban leszögezni, hogy nincs jó és rossz megoldás, hisz minden esetben az épület adottságaihoz kell illeszteni az optimális szellőztető, vagy klímatechnikai rendszert.

Igényes komfort terekben (pl. „A” kategóriás irodák, szállodák), ahol egyidejűleg jelentkezik frisslevegő- és hűtési/fűtési igény és nincsen jelentős belső nedvességterhelés, mind komfort, mind beruházási-, üzemeltetési költségek tekintetében ideális megoldást jelenthet a klímagerendás rendszerkialakítás.

A klímagerenda lényegében egy indukciós elven működő, fűtésre/hűtésre egyaránt alkalmas klímaberendezés: az 1. ábrának megfelelően a csatlakozó dobozból apró fúvókákon bevezetett primer levegő (1) indukciós hatásának köszönhetően a hőcserélőn átáramló helyiséglevegő (2) lehűl vagy felmelegszik (4), majd a primer levegő keveredik a szekunder levegővel. A kevert levegő a készüléken kialakított réseken lép ki a kiszolgált térbe. A fenti működési elvnek köszönhetően a huzatmentes és csendes (ventilátor nélküli üzem) légbevezetés mellett homogén sebességeloszlás érhető el.

1. ábra. Klímagerenda működési rajza

A fent leírt működési elv alapján a készülék összteljesítménye (Q_TOT) a központilag temperált primer levegő (Q_LEV) és a kalorifer teljesítményéből (Q_VÍZ) tevődik össze:

Q_TOT = Q_LEV + Q_VÍZ.

A működési elvből következően kondenzvíz összegyűjtésére, elvezetésére nincsen lehetőség, így klímagerenda használata esetén magas hőmérsékletű hűtést kell alkalmaznunk: a hűtési teljesítményt a szokásosnál (pl. 7/12 °C) nagyobb hőfoklépcsővel kell biztosítani (például 17/21 °C), ami a központi hűtőberendezés energiafelhasználása szempontjából kedvezőbb megoldást jelent (magasabb szezonális teljesítménytényező, SEER), sőt szabad hűtéssel tovább csökkenthetők a hűtési költségek.

További részletek lapunk 2014/12-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).