Lapszámok

Előzmények

A Magyar Épületgépészet 2013/10-es és 2014/6-os számában a távfűtött paneles lakóépületek fűtési határhőmérsékletével, a fűtés és a HMV-termelés hőfogyasztásával foglalkoztunk. A határhőmérséklet jelentősége abban áll, hogy értéke a fűtési szezon hosszát határozza meg, így a hőfogyasztás nagyságát is valamilyen mértékben befolyásolja. Az épület hőszigetelésének fokozásával csökken a határhőmérséklet, így a fűtési hőfelhasználás is. Nagyságát számítani is lehet, amit a 7/2006 számú, épületek energetikai számításával foglalkozó rendelet is alkalmaz. Ebből következik, hogy az épületek energetikai minősítésében is jelentős szerepet játszik. 

A vizsgálatokat a budapesti távfűtött lakóépületek fogyasztási adatainak felhasználásával végeztük. Az épületek napi összes (fűtési és HMV) hőfogyasztását és a HMV napi vízfogyasztását a hőszolgáltatótól (FŐTÁV-tól) megkaptuk.

Először a határhőmérsékletet vizsgáltuk (lásd a Magyar Épületgépészet 2013/10-es számát [1]). Ennek eredményét a következőképpen foglaltuk össze:

Távfűtött lakóépületeknél a fűtést és HMV-t összevontan mérő hőfogyasztásmérés miatt a fűtési fogyasztás meghatározása közelítő számítással lehetséges. A HMV fogyasztás meghatározását a gyakorlatban szokásos módszertől eltérően kellett végezni, de érdemes a kérdést még részletesebben vizsgálni és új módszert kidolgozni. Két lakóépületnél vizsgált adatok alapján megállapítható, hogy a fűtési fogyasztás szembetűnően nem csak a külső hőmérséklettől függ. Ez további vizsgálatot kíván. A kutatási projekt legfontosabb kérdésére azt a választ adhatjuk, hogy a határhőmérséklet a szigetelés fokozásával csökken, de semmiképpen sem az elvárt mértékben, hanem lényegesen kisebb a megtakarítás. A vizsgálatokat célszerű a HMV-fogyasztás meghatározásának pontosításával folytatni.

Fentiek alapján előtérbe került a HMV-fogyasztás alakulása (lásd Magyar Épületgépészet 2014/6. száma [2]). Ennek a vizsgálatnak az eredménye a következő:

A hőszolgáltatói elszámolás szempontjainak megfelelően egy hőfogyasztásmérőt és egy HMV vízfogyasztásmérőt alkalmaznak Budapesten, hőközpontonként. Az ebből adódó lehetőségeket kihasználva vizsgáljuk a fűtési határhőmérséklet alakulását. Ehhez szükség van a HMV hőfogyasztás meghatározására. Egy budapesti lakóház HMV rendszerének korszerűsítése során lehetőség adódott mélyebb, újfajta vizsgálatra. A vízfogyasztás igen jelentős eltéréseket mutat az évek során. Egyértelműen egyre fokozottabb víztakarékosság tapasztalható. Másik jellegzetesség, hogy az év során a nyári minimum és a téli vízfogyasztás maximuma között igen nagy eltérés (az éves átlaghoz képest –10 és +25% közötti) is tapasztalható. A téli hónapok HMV fogyasztása néhány százalékos eltérést mutat, különösebb tendencia nem mutatható ki. A teljes HMV hőfelhasználást kifejező látszólagos hőmérsékletkülönbség igen nagy veszteségeket tükröz, télen az összes hőfelhasználás 50%-át is kiteheti. Ezt az előállítás hatásfokának is tekinthetjük. A nyári hónapokban alig kisebb ez a hőmérséklet-különbség, vagyis ekkor is igen jelentős. Az összes hőfogyasztást több tényező is jelentősen befolyásolhatja (fogyasztói viselkedés, külső hőmérséklet), de a HMV fogyasztás veszteségét közel állandónak vehetjük. A HMV havi hőfogyasztás meghatározásánál elegendő a vízfogyasztást alapul venni, a hőveszteség és a hidegvíz hőmérsékletének változásától el kell tekintenünk, mert a mértékét nem sikerült meghatározni. Egy regressziós módszert alkalmaztunk, amelyet kielégítő pontosságúnak kell tekinteni a költségszámítás szempontjából és a határhőmérséklet meghatározásánál is. Más szavakkal: mivel vizsgálataink alapján igen nagy eltéréseket tapasztaltunk, ezért harmadik módszert nem tudunk megalapozottan javasolni. Egyértelműen, elvileg van a külső hőmérséklet függvényében veszteség-növekedés, mégis mértékére az adott vizsgálati lehetőségek alapján nem teszünk javaslatot.

A korábbi vizsgálatok után arra kerestünk választ, hogy a tényleges fogyasztás mekkora lenne, ha a határhőmérsékletet nem a komfort igények, fogyasztási szokások határoznák meg, hanem a takarékossági szempontok.

A vizsgálatokat részben a DENZERO projekt, részben a FŐTÁV kutatási tevékenysége keretében végeztük el. A munkában a BME Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék oktatói és hallgatói, diplomatervezői vettek részt.

A vizsgálati eredmények

Ehhez a vizsgálathoz olyan épületeteket választottunk, amelyek látszólag teljesen egyformák. Az épületek (A, B, C, D jelűek) 10 emeletesek, azonos alaprajzi elrendezésűek, közel egy időben épültek, azonos tájolásúak és gyakorlatilag szomszédosak egymással.

Két fűtési szezont vizsgáltunk. A 2007/2008-as évet azért választottuk, mert ekkor az épületek még az építési idejük szerinti állapotban voltak, a „B” épület kivételével, amelyet 2007-ben korszerűsítettek. A második időszak a 2012/13-as fűtési szezon volt. Akkorra mind a négy épületnél különböző külső falszigetelést végeztek, de a további szigetelések, ablakcserék, fűtési rendszer korszerűsítések esetlegesek voltak. Azért választottuk ezt a két évet, mert ezekre voltak adataink és az éves 20/12-es hőfokhíd (2815 és 2795 napfok) közel azonos volt.

Az eredményeket a következő oldalon látható 1 - 4. ábrákon keresztül mutatjuk be.

További részletek lapunk 2014/12-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).