Lapszámok

Bevezetés

A cikk a 2014-ben Londonban megrendezett WREC XIII. Kongresszusra elküldött és elfogadott absztrakt szerint készült.

2013-ban Magyarországon az időjárás jellemzően a gyorsan változó szélsőségeket mutatta. 

2012-13 tele kellemesen meleg volt, majd a március hideg, csapadékos, havas időszakokat hozott. Ezt követően áradás következett, amely olyan nagy vízmennyiséget produkált, hogy elöntötte a településeket és nagy károkat okozott az épületekben, terményben, állatállományban. 

Ezt követte az aszályos, forró, hosszú távon csapadékmentes nyár, ami a földeket kiszikkasztotta, az elsivatagosodás jelei mutatkoztak. Megjelentek a fenyőpusztító rovarok. 

A 2014-es nyár ismét szélsőségesen csapadékos volt, áradásokat, belvizeket okozva.

Ha az okokat keressük, már nyilvánvaló, hogy főként mi, emberek okozzuk az éghajlat ilyen mértékű megváltozását.

A klímaváltozás világszerte

A klímaváltozás globális méreteket ölt. Globális felmelegedésnek a Föld átlaghőmérsékletének emelkedését nevezzük, amelynek során emelkedik az óceánok és a felszínközeli levegő hőmérséklete. A földfelszín melegedése 1979 óta kétszer gyorsabb volt az óceánokénál (0,25 °C évtizedenként, szemben a hasonló időszak alatt elért 0,13 °C-kal) [3]. Ennek oka az óceánok nagyobb hőkapacitása, illetve a párolgással bekövetkező hőveszteség. Az 1310-es években elkezdődött a „kis jégkorszak”, ami a 19. századig tartott.

A mostani „globális felmelegedést” e rendkívül hideg periódus átlaghőmérsékleteihez hasonlítják [3].

A földtörténet egészét tekintve jól látható, hogy az éghajlatváltozások természetes jelenségek. Melegedések és lehűlések követik egymást. A mostani melegedési időszak nemcsak egy ciklikus természeti folyamat része, hanem az emberi tevékenység révén a légkörbe juttatott, üvegházhatású gázok okozzák.

A klímaváltozás globális kialakulását a bolygónk körül kialakult széndioxid burok vastagodása okozza, amely a Földről kiáramló meleget nem engedi kisugározni a világűrbe.

Az éghajlat stabilitásához az kell, hogy a Föld légköréből annyi energia jusson ki, mint amennyi oda bekerül, főleg a napsugárzásból, kisebb részben a Föld belső hőjéből. Természetes üvegházhatás nélkül a Föld felszínének átlaghőmérséklete a mai 14 °C helyett csupán -19 °C lenne [3].

A globális felmelegedésnél az emberi tevékenységet semmilyen módszerrel nem tudjuk elkülöníteni a természeti folyamatoktól.

Az éghajlatra természeti és emberi tényezők is hatnak. A legfontosabb természeti hatások: a napciklus, a napállandó, a Föld pályaelemeinek változása, a lemeztektonika és a vulkáni tevékenység stb.

Emberi tényező az üvegházhatású gázok koncentrációit növelő emberi tevékenység. Az IPCC 2001. évi helyzetjelentése szerint a világ szén-dioxid emissziójának – a főbb fogyasztói szektorok szerinti – megoszlása a következő:
• ipar: 43%, 
• lakóépületek: 21%, egyéb épületek: 10%
• közlekedés: 22%,
• mezőgazdaság: 4%. 

Hosszú távon annak ellenére, hogy az üvegházhatású gázok koncentrációja nem emelkedne, további 0,5 °C-os melegedésre lehet számítanunk, az Óceánok nagy hőkapacitásának a kiegyenlítő hatása miatt.

Az üvegházhatás lényege, hogy az üvegházgázok a légkörbe belépő, és zömmel a látható fény tartományába eső napsugarakat nem nyelik el, a földfelszínről visszavert, nagyobb hullámhosszú infravörös sugárzás egy részét viszont igen. Ez a hőenergia az alsó légrétegekben marad. Ahogy nő az üvegházgázok koncentrációja, úgy egyre kevesebb hő távozik a világűrbe, az alsó légkör és a földfelszín pedig egyre inkább felmelegszik. A legfontosabb üvegházgázok: a szén-dioxid (CO₂), a metán (CH₄), a dinitrogén-oxid (N₂O), a kén-hexafluorid (SF₆), a halogénezett szénhidrogének (CFC-k), és az alsólégköri (troposzferikus) ózon [3].

További részletek lapunk 2014/12-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).