Lapszámok

Beindult az épületenergetikai tanúsítások ellenőrzése, ami örvendetes, mert fontos része a tanúsítás minőségbiztosításának. Külön örvendetes tény, hogy bár apró hibák előfordulnak, a tanúsítások túlnyomó többsége alapvetően jó. A tapasztalatok szerint az ellenőrzésnek az ellenőrzöttek is örülnek, mert kapnak visszacsatolást a munkájukkal kapcsolatban.

Az épületenergetikai tanúsítás komoly dolog, nem játék, egyre jobban befolyásolja az ingatlanok piaci értékét annak ellenére, hogy egyelőre még kevesen figyelnek rá, a vevők többsége még egyáltalán nem nézi, nem is kéri. Meg kell előzni, hogy hibás tanúsítások jobb vagy rosszabb helyzetbe hozzanak egyes ingatlanokat, illetve azok tulajdonosát! Különösen fontos a szándékosan hibás tanúsítások és ezek készítőjének kiszűrése. Nehogy bárki azt gondolja, hogy meg lehet rendelni egy bizonyos jó besorolást!

Az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet alapján a 2014. január 1-je után beadott tanúsítványokra már szigorú szabályok érvényesek. A 44. § (5) bekezdése és 45. § (1) bekezdése szerint: ha a tanúsító két besorolással eltér a tényszerű értéktől, 3 évre eltiltásra kerül a tanúsítástól. De mi a tényszerű érték?

Van a 7/2006. TNM rendeletben egy pont, ami nagymértékben befolyásolja a besorolást (nem a kiszámított energiafogyasztást, csakis a besorolást!), és aminek az értelmezése bizonytalan (volt), ez pedig az épületrészek A/V arányának a meghatározása.

2014. július előtt háromféle változat volt használatban az épületrészek A/V viszonyának értelmezését illetően:
1. A teljes épület A/V aránya. A rendelet szó szerinti értelmezése is erre vezet. Az a gond vele, hogy épületrész esetén a besorolás függ attól, hogy milyen arányú (mekkora) épületben van a tanúsított egység.
2. A tanúsított épületrész A/V aránya, a felületekbe beleszámítva a szomszédos fűtött terekkel határos felületeket is. Ez esetben a besorolás nem függ más tényezőktől, csakis a tanúsított épületrész tulajdonságaitól.
3. Az adott épületrész, a tanúsított térrész A/V aránya, de csak a lehűlő felületeket számítják bele a felületbe. (Biztosan rossz, mert nincs benne a teljes határoló felület. Aki használta, az általában figyelmetlenségből tette.)

A Belügyminisztérium 2014 júliusában kiadott egy segédletet, aminek egyik pontja a fenti zavar elhárítását célozza. A segédlet kiadásának a tanúsítók örültek, mert tisztázott néhány bizonytalanságot.

Az A/V arány tisztázása abból a szempontból sikeres, hogy mindenkinek ugyanazt a módszert kell használnia, de abból a szempontból teljesen sikertelen, hogy egy adott energiafogyasztású társasházi lakás besorolása szinte bármi lehet, attól függően, hogy a lakás milyen arányú (méretű) épületben van. 

A segédlet mintapéldája szerinti E_p = 215 kWh/m²a fogyasztású lakóegység besorolása „B”, ha az épület A/V aránya 1,3 vagy nagyobb (jellemzően családi ház). A besorolás „G”, ha a lakás 0,3 vagy annál kisebb A/V arányú épületben van.

Tehát ebben az esetben a besorolás lehet B, C, D, E, F, G, attól függően, hogy milyen arányú (mekkora) épületben van a tanúsított lakóegység. Mit ér akkor a besorolás, ha egy adott energiafogyasztáshoz több besorolás tartozhat?! Vannak arra példák, hogy egy bizonyos lakástípus van 9, 12, 24, 30 és 45 lakásos épületben, ezek pedig szinte egymás mellett (lásd a mellékelt fényképeket).

További részletek lapunk 2014/12-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).