Lapszámok

A légkörbe kerülő szén-dioxidot tekintjük a klímaváltozás fő okának. Évtizedek óta több nemzetközi szervezet hívja fel a figyelmet a klímaváltozás következményeire. Az ENSZ mozgósította a világ minden országát, de az egyes országok az adottságaik alapján különböző súlyú és tartalmú akciókat indítottak a légkör védelmére. Az EU egyik hatékony eljárását mutatjuk be a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére.

A szén-dioxid kibocsátás kezelés egyik lehetőségének áttekintését elsősorban a vállalati/fűtőművi energetikusok figyelmébe ajánljuk.

Napjaink legjelentősebb globális problémái – az extrém időjárási jelenségek, a vízhiány, élelmiszerhiány, a túlnépesedés és népvándorlás – összefüggésben vannak a klímaváltozással, a Föld átlaghőmérsékletének emelkedésével [7].

Hazánkban is megfigyelhetjük a légkör hőmérsékletének emelkedését. Némi hullámzással értük el a 2018. évi szintet. Az éves átlaghőmérséklet alakulását az 1. táblázat mutatja [2].

A táblázat adataihoz megjegyezzük, hogy ma még felmérni sem lehet, hogy például 2050-ig további 0,5 °C átlaghőmérséklet emelkedésnek milyen hatása lehet. Azt már tudjuk, hogy 1900-tól napjainkig a 2 °C emelkedés mit eredményezett. Valószínűsíthető, hogy a további légszennyező gáz kibocsátás emelkedése életünk olyan területeit fogja károsan befolyásolni, amire eddig nem is gondoltunk.

A szén-dioxidot tekintjük ma a klímaváltozás első számú okának, azért is, mert ennek jelentős része az emberi tevékenység következménye, és éppen az ember tehet a legtöbbet a csökkentése érdekében. A légkör átlagos szén-dioxid tartalma 1958-ban még 310 ppm körül volt, 2019. május 12.-én a hawaii szigeten lévő Mauna Loa Obszervatórium már 415,26 ppm koncentrációt mért. 2018-ban a koncentráció átlagosan 1,7 ppm-mel nőtt [3].

A légkörbe kerülő szén-dioxid 50-200 évig nem bomlik el. Szerencsére a csapadék kimossa a szén-dioxid nagyobb részét, de a szénsavassá váló csapadék szennyezi a talajt és az élővizeket is. A másodlagos szén-dioxid kibocsátásban a talaj és a tengerek is jelentős szerepet töltenek be.

A növények képesek a levegő szén-dioxidját megkötni, az abból kivont szenet a szervezetükbe beépíteni. Ez a folyamat az asszimiláció. Ha a növény, vagy egyes részei a természetben porladnak el, akkor a megkötött szén a talajba kerül, vagy ismét szén-dioxiddá oxidálva a légkörbe.

Összességében a növényzet gyérítése árt a légkörnek. A világ szén-dioxid kibocsátásának növekedése szorosan összefügg a fosszilis tüzelőanyagok használatának változásával, amit a 2. táblázatban mutatunk be.

A cikk teljes terjedelmében lapunk 2019/12-es számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).