Az Épületgépészeti Múzeum kincseiből – Közel 100 éves gázkandalló
Még nem érkezett hozzászólás!
Dr. Chappon Miklós
Az Épületgépészeti Múzeum kincseiből – Közel 100 éves gázkandalló
Ezévi utolsó kincsünk bemutatásával kívánunk Áldott, Boldog Karácsonyt és sikeres Új Évet, minden kedves Olvasónknak!
A fotón is jól látszik, hogy ez a gázkandalló eleganciájával és méltóságteljes megjelenésével, színeivel méltán alkalmas a meghitt ünneplés hátteréül.
A 6 darab kandallót a Budai Református Egyházközség ajándékozta Múzeumunknak, Berzétei László és Szőllőssy Gábor mérnök urak közbenjárásával. Az adományt és munkájukat ezúton is köszönjük.
Ezek a fűtőberendezések a Szilágyi Dezső téri templomot gazdagították és tették komfortossá. Az 1896-os felszentelést követően először szeneskályhákkal fűtöttek, majd kb. 25 évvel később jöttek a gázkandallók, amelyek napjainkig szolgáltak. A berendezések és a csővezetékek elöregedése indokolta kiváltásukat. Nézzünk néhány jellemző adatot:
Az 1800x1700x600 mm befoglaló méretű kandallókban 1”-os acélcsőből készített előkeveréses égőcső (1400 mm hosszú) található. Ezek a városigáz égők kezdetben minden automatika nélkül működtek. A földgázra átálláskor jelentős átalakítást végzett Lencsés Ernő, a Fővárosi Gázművek Ipari Műhelyének vezetője. A gázkonvektorokhoz használt CR 6 típusú automatikával is Ő látta el a kandallókat, ezáltal is növelve az üzemeltetés biztonságát. Piezoelektromos szikrával lehetett begyújtani az őrlángot, amellyel vált gyújthatóvá az ötfokozatú főláng.
A templom padlója alatt elhelyezett acélcsövek tömörtelenségét először az 1993-94-es években mutatták ki. A megoldást ismét Lencsés Ernő hozta, egy a csővezetékbe tölthető tömítőanyag segítségével.
A cikk teljes terjedelmében lapunk 2019/12-es számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).