Lapszámok

1. Bevezetés

A csőhálózatban áramló ivóvíz jó minőségének megőrzésére egyre nagyobb figyelem irányul. Ez talán az ún. legionella-rendelet¹ közelmúltban, 2016. február 4-én történt hatályba lépésének is köszönhető. A baktériumok túlszaporodásának elkerülésére, rosszabb esetben a kialakult fertőzés megszüntetésére külföldi és hazai tapasztalatok alapján több ajánlás is létezik. Egy esetleges vízminőségromlás hálózatban való szétterjedésének megelőzése mellett a különböző összetételű csővezetéki közegek keveredését, visszaáramlását megakadályozó, a magasabb fertőzési kockázatú szakaszok leválasztására szolgáló megoldásokkal foglalkozik az MSZ EN 1717 jelű [1], az „Ivóvíz szennyezés elleni védelme vízellátó rendszerekben és a visszaáramlás miatti szennyeződést megakadályozó szerkezetek általános követelményei”című szabvány. Az ebben foglaltak alkalmazása különös jelentőséggel bír a nem ivóvizet is használó vízhálózatok, pl. esővíz-hasznosító rendszerek, illetve a csak időszakosan használt vezetékágak esetében.

¹  49/2015. (XI. 6.) EMMI rendelet a legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre, illetve létesítményekre vonatkozó közegészségügyi előírásokról

2. Vízminőség a vezetékekben

Az ivóvíz hálózatoknak magas szintű higiéniai követelményeknek kell megfelelni. Ezeket az elvárásokat, minőségi előírásokat szabványok, rendeletek tartalmazzák.

Ivóvíznek nevezünk eredetétől függetlenül minden, kezeletlen vagy kezelés utáni állapotban levő, ivásra, ételkészítésre és egyéb háztartási célokra szánt vizet, függetlenül attól, hogy szolgáltatása hálózatról, tartálykocsiból történik vagy kereskedelmi forgalomban (palackos/tartályos/ballonos kivitel) szerezhető be. A víz akkor tekinthető ivóvíz minőségűnek, ha nem tartalmaz az emberi egészségre veszélyt jelentő mennyiségben/koncentrációban mikroorganizmust, parazitát, kémiai vagy fizikai szennyező anyagot. Kifogásolt minőségű az ivóvíz, ha az emberi egészséget veszélyeztető anyagot nem tartalmaz, de a vízfelhasználást zavaró (például esztétikai vagy egyéb panaszt okozó) anyag, mikroorganizmus előfordul benne.

A vezetékbeli ivóvíz minőségromlásának több oka lehet:
– szennyezett víz visszaáramlása,
– ivóvízhálózat és idegen vízhálózat összekötése,
– vízpangás,
– hiányos, szakszerűtlen karbantartás,
– a tervezettől, előírásoktól eltérő üzemvitel.

A kommunális vízellátó hálózatban található vizet védeni kell a külső behatásoktól, szennyeződésektől, minőségromlástól. Az ún. „másodlagos vízminőségromlás” okaival, megelőzési lehetőségeivel már foglalkozott egy korábbi írás [2]. Ezek közül a megelőzési módok közül a jelen írás az ivóvízbiztonsági szerelvényeket emeli ki, ezek alkalmazásának feltételeit foglalja össze.

A cikk teljes terjedelmében lapunk 2018/12-es számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).