Lapszámok

Bevallom, szívesen dolgoztam a Főiskolán végzett hallgatókkal, mert kiváló üzemmérnöknek bizonyultak, nemcsak szakmai, hanem emberi szempontból is. Dr. Fodor A. Csaba az egyikük, akik ehhez az alapokat megadták. Ezért voltam kíváncsi az interjúra, amit hálásan köszönök!

Rébay Lajos

Magyar Épületgépészet: Mondj néhány számodra fontosat magadról!

Dr. Fodor A. Csaba: Az általános iskolát vidéken, Vonyarcvashegyen, a középiskolát Budapesten, a Népszínház utcai Malomipari Technikumban végeztem. 1961-ben felvettek a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára.

Úgy határoztam, hogy előtte pénzt keresek. Kérelmemet elfogadva tanulmányaimat 1962-ben kezdtem el és 1967-ben fejeztem be. 1967 szeptemberétől az Országos Gumiipari Vállalatnál dolgoztam. Közben a budapesti Szabó Ilonka utcai Felsőfokú Építő-Építőanyagipari és Épületgépészeti Technikumban óraadóként, majd 1969-től főállásban oktattam.

1970-ben komoly döntést kellett hozni. Ekkor nősültem és feleségemmel egyetértésben Pécsre költöztünk. Ettől kezdve, mint oktató és a szakmát aktívan művelő mérnök a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola dolgozója lettem. 1984-88 között tanszékvezetői beosztásom mellett az Épületek Gépészeti Berendezései Intézet tudományos igazgatóhelyettese is voltam. Két év „pihenő” után 1990-től 2005. június 30-ig vezettem az Épületgépészeti Tanszéket, ahonnét 2009-ben – 67 évesen –, a főállásom megszűnésével, mint a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karának oktatója véglegesen nyugdíjba vonultam.

A Tanszéken töltött 39 év alatt nagyon szerencsés voltam, mivel több tárgy előadását, gyakorlatát labormérésekkel kiegészítve tartottam, tematikáit kidolgoztam (Műszaki hőtan, Épületfizika, Hűtőberendezések, Zaj- és rezgéstechnika, Hűtőgépek-hőszivattyúk, Lég- és klímatechnika). Az utóbbi 2 tárgyat óraadóként 2014-ig még oktattam. Az itt töltött évek lehetőséget biztosítottak széleskörű kapcsolatok teremtésére, melynek köszönhetően sok – néha nagyon különleges – épületgépészeti feladatot megoldhattam.

2007-ben visszaköltöztünk Budapestre. Fiam BME-en végzett, több diplomával rendelkező építőmérnök, lányom fogszakorvos. Mindkét gyermekem anyanyelvén kívül 3 idegen nyelven beszél, tárgyal. Igen büszke vagyok rájuk. 5 unokám van, sok időt kell velük tölteni. A szabad idő ennyi unoka mellett kevés, de a lehetőségeket kihasználva időnként úszom, teniszezem. Nyáron a balatoni nyaralónk kertjében tevékenykedem, néha vitorlázok. Különösebb hobbim nincs. 

Amit egy átlagember elérhet, úgy érzem azt megadta a Teremtő. Nagyon elégedett vagyok, nyugodt légkörben tölthetem nyugdíjas napjaimat. Boldog házasságban élek, sokat köszönhetek a feleségemnek, aki 44 éve hű társam és aki mindenben fő támaszom.

MÉ: Miért, hogyan lettél épületgépész?

F.A.Cs: Gondolom, meglepődsz, mert erre nagyon furcsa a válasz. Középiskolai éveim alatt kacérkodtam azzal, hogy fogorvos leszek. Mivel bátyám már harmad éves volt a budapesti Orvostudományi Egyetemen, arra gondolva, hogy egy orvos elég a családban, dacból ettől elálltam. A technikum 4. évének közepe felé egy jó barátommal – egy padban ülve – arról beszélgettünk, hogy a technikusi oklevél ne legyen számunkra stoptábla. Egyik középiskolai tanárunk felcsigázta az érdeklődésemet a kalorikus gépek iránt. Ez adott végül lökést, hogy jelentkeztem a BME-re. Ekkor még fogalmam sem volt, hogy mit fogok ott tanulni.

A tanulmányok kezdetéig volt egy évem, és mint technikus a Soroksári úti Hántoló malomban dolgoztam. Félév után a lehetőséggel élve kimehettem az NDK-ba – Drezdába és Lipcsébe – ahol 1962. augusztus végéig tartózkodtam. Mivel a szüleim anyagi támogatást nehezen tudtak biztosítani, 5 éves időtartamra az Országos Gumiipari Vállalattal ösztöndíjat – 600 Ft/hó – kötöttem. Ez akkor nagy pénz volt! Ez döntötte el, hogy a BME Gépészmérnöki Kara erőgépész szakának hőerőgépész ágazatán végeztem.

További részletek lapunk 2014/10-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).