Termikus műemberek alkalmazása hőkomfort mérésekhez
Még nem érkezett hozzászólás!
Dr. Magyar Zoltán PhD
Termikus műemberek alkalmazása hőkomfort mérésekhez
A termikus műember egy olyan modell, amellyel az ember és a környezete közötti száraz hőcsere vizsgálható. Méreteit tekintve ember nagyságú, legjobban a kirakati próbabábukra hasonlít. A vizsgálatok során a termikus műember hőveszteségét mérjük. A mérésekhez különböző laboratóriumokban többféle termikus műembert fejlesztettek ki, amelyek között vannak bizonyos szerkezeti különbségek, de ezek fűtési rendszere, az alkalmazott anyagok és a mérési elvek hasonlóak [1], [2]. A következőkben a termikus műemberek fejlesztésének történetét mutatom be, összegyűjtve a „legismertebb” műemberek főbb tulajdonságait. A hazai műember korábban a Magyar Épületgépészetben már bemutatásra került [3].
Az első termikus műembert dr. Harword Belding készítette az amerikai hadsereg részére 1942-ben. A műember teste fej és karok nélkül készült, réz csövekből és lemezekből. A termikus műemberben található belső fűtőelem hőjét egy ventilátorral osztották szét a testben. Belding célja a védőruházatok hatékonyságának az ellenőrzése volt.
Az 1940-es évek végén Belding és a General Electric Co. közösen egy új, élethű termikus műember fejlesztett ki. Ez a műember elektromos áramkörökkel készült, amelyekkel a réz burkolatú test felületét fűtötték. A kezek és a lábak felületi hőmérsékletét a test többi részétől függetlenül lehetett változtatni.
A Belding és a General Electric Co. által kifejlesztett termikus műembert 1971-ben, majd 1995-ben korszerűsítették és a mai napig az amerikai hadsereg katonai védőruházatának vizsgálatára használják [4].