Egy hőfogyasztásmérési felülvizsgálat tanulságai
Még nem érkezett hozzászólás!
Horváth Gábor
Egy hőfogyasztásmérési felülvizsgálat tanulságai
Felkértek, szakmai cikkeimet olvasva, hogy egy lakóépület-csoport esetében állapítsam meg a hőfogyasztásmérőkről: jól vannak-e beépítve, vagy ha nem, miért nem?
Afelkérés előzménye: a kis lakópark lakásainak fűtését ellátó szolgáltató kötelezte a fogyasztókat a lejárt hitelességű mérők újrahitelesítésére, vagy új, hitelesített készülék vásárlására. Mivel az újrahitelesítés költsége több esetben magasabb volt (elsősorban ott, ahol új, jeladós átfolyásmérőt kellett venni, de ez már csak a felülvizsgálat után derült ki), mint az új készülék ára, a többség az új készülék mellett döntött. A fogyasztók, mivel hitelesített mérőkészülékük lett, úgy gondolták, hogy annak alapján fognak a szolgáltatóval elszámolni. A szolgáltató viszont az ő hitelesített központi mérője szerint kívánt elszámolni, a lakásmérőket almérőnek tekintette.
A fűtési szezon végi elszámoláskor derült ki, hogy a főmérő és az almérők összegzett értéke között közel 50% a különbség, amit senki sem értett, és nem akart kifizetni. Mivel az elszámolásba bevont minden mérő hiteles volt, a kirobbant vita odáig fajult, hogy a gázszolgáltató elzárta a gázcsapot.
A mérőbeépítések ellenőrzése sokkoló hatású volt. Alig találtunk előírás szerint beszerelt mérőt. A kivitelezők kritikátlanul beépítették az új, más mérési elven működő készüléket a régi helyére, és elégedetten felvették a munkájuk után járó illetményt. A régi mérőkör szétválasztott rendszerű volt, két különálló, az előremenő- és a visszatérő vezetékbe szerelt hőmérsékletérzékelővel. Az új készülék kompakt mérőeszköz, amelynél a visszatérő hőmérsékletérzékelő az átfolyásmérőtestben van. Sok esetben nem vették figyelembe, hogy a kétféle mérőkör hőmérsékletérzékelőjének eltérő az átmérője, valamint a rögzítésük a merülőhüvelyekben.