Az izzólámpák alkonya
Még nem érkezett hozzászólás!
Dési Albert
Az izzólámpák alkonya
Szakmai körökben viszonylag régóta tudott, de lassan a lakosság számára is ismertté válik az Európai Unió azon határozata, amelynek következményeképpen – fokozatosan és több évet felölelően – búcsút mondhatunk a legnépszerűbb világítási eszközünknek, az izzólámpának. Talán mindjárt az elején pontosítanunk kell a megfogalmazáson: izzólámpából több száz fajta van, de a gyártásból és alkalmazásból való kivonás a háztartásokban széleskörűen használt, 230 V-os hálózatról üzemeltetett (nem helyesen, de elterjedten, „villanykörtének” vagy „égőnek” nevezett) normál izzólámpát érinti.
A hír hallatán két kérdés merült fel:
Vizsgáljuk meg ezt a két kérdést és a rájuk adható válaszokat részletesebben. Ehhez viszont elengedhetetlen bizonyos világítástechnikai alapfogalmak ismerete.
A fényforrások gazdaságosságának két fő kifejezője, hogy mennyi fényt bocsátanak ki, mennyi villamos energia felhasználásával, és mennyi ideig képesek üzemelni (mennyi az átlagos élettartamuk). A „mennyi fényt” kissé laikus megfogalmazás; helyesen fényáramot mondunk, ami az időegység alatt kisugárzott fényenergiát jelenti, tehát teljesítmény jellegű mennyiség. Mértékegysége a lumen. Ha tehát a fényáramot viszonyítjuk a betáplált villamos teljesítményhez (Watt), egy igen lényeges adathoz jutunk, a lámpa fényhasznosításához (lumen/Watt, lm/W).
A technika jelenlegi állása szerint 20 lm/W körül van az elért maximális fényhasznosítás, az elméleti határ 683 lm/W, amelyet nem fogunk, de nem is célunk elérni (egyszínű sárgászöld fény és nulla veszteség mellett lenne lehetséges).