Az Épületgépészeti Múzeum kincseiből – Polaris Planiméter
Még nem érkezett hozzászólás!
Dr. Chappon Miklós
Az Épületgépészeti Múzeum kincseiből – Polaris Planiméter
„Planiméter lat+gör, műsz.: síkidomok területét meghatározó eszköz” (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára)
Remélhetőleg a szakmai folyóiratok olvasói már tudják, hogy a vgf és a Magyar Épületgépészet minden lapszámában bemutathatunk egy-egy tárgyat kincseink közül, a Magyar Installateur minden számában pedig megjelenik egy képes feladvány, amelynek megfejtői éves előfizetést nyerhetnek.
Legutóbbi feladványunk a Planiméter volt, amelyre még megfejtési kísérlet sem érkezett. Nem tudjuk, hogy ennek oka a nyári megjelenés volt-e, vagy túl nehéz volt a kérdés.
Az Igazgatóság tagjai ezután döntöttek úgy, hogy megérdemel egy részletesebb bemutatást ez a szép tárgy.
Tehát: a planiméter egy olyan eszköz, amely szabálytalan síkidomok területének meghatározására alkalmas.
Az első ilyen eszközt Jacob Amsler szerkesztette Königsbergben 1854-ben, amelynek külalakja nem sokat változott az idők során, bár ma már digitális változat is létezik.
Tulajdonképpen a térképészetben használták először, azonban a különböző tudományágak hamar meglátták benne a saját szakterületük számára is előnyös lehetőségeket.
„A poláris planiméter egyik csúcsa (tengelycsúcs) a mérés során a felülethez rögzített (egy nehezékkel ellátott tű). E körül, mint tengely körül mozog az eszköz. Ezen a tengelykaron található a mérőkerék, amelynek távolsága a tengelycsúcstól állítható, a mérendő alakzat nagyságától függően változtatható. A tengelykarba csuklósan illeszkedő másik rész a mérőkar, amelynek egyik vége a mérőcsúcs (ezt kell az alakzat határvonalán végigvezetni), másik vége pedig a már említett tengelykaron nyugszik.” (Zentai László Kartometriai Doktori disszertációjából)
Az épületgépészetben általában görbe alatti terület megállapítására használtuk, úgymint adott körfolyamat teljesítményigényének, vagy az éves hőszükségletnek a megállapítására.
A görbe származhatott mérésből vagy számításból.
A havi, vagy naponta elfogyasztott vízmennyiség adataiból megrajzolt vízfogyasztási görbe alatti terület megállapításából (ehhez használták a planimétert), máris rendelkezésre állt az éves, összegzett vízfogyasztás, amelyből átlagok, időszakonkénti csúcsok, minimumok már számolhatók. Ugyanígy a csapadékvíz éves összmennyisége is meghatározható.
Ezekből a példákból is jól látható, hogy a bemutatott eszköz minden olyan helyzetben használható, amikor rendelkezésünkre áll az adott folyamatot leíró diagram, azaz a görbe alatti terület meghatározása a feladat.
Dr. Chappon Miklós Igazgató
A cikk teljes terjedelmében lapunk 2019/9-es számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).