Az Épületgépészeti Múzeum kincseiből – Pitot-cső, Prandtl-cső
Még nem érkezett hozzászólás!
Sircz János
Az Épületgépészeti Múzeum kincseiből – Pitot-cső, Prandtl-cső
Előző cikkeinkben Múzeumunk kincsei közül foglalkoztunk régi anemométerekkel, amelyek segítségével légterekben, csővezetékek beszívó és kifúvó keresztmetszeteiben tudtuk mérni a légsebességet. Ebből a térfogatáram és a tömegáram számítható. Foglalkoztunk a nyomásmérés régi eszközeivel is, ezek szükségesek a zárt csővezetékben lefolytatandó Pitot-csöves és Prandtl-csöves mérésekhez.
Ezek után nézzük meg, hogy a Múzeumunk tulajdonában lévő nagyszámú Pitot- és Prandtl-cső milyen segítséget nyújtott (és még gyakran nyújt ma is) az épületgépészeknek.
A Pitot-cső csővezetékben áramló gázok (az esetek többségében levegő) össznyomásának (torlóponti nyomás) (pö) érzékelésére és nyomásmérőre továbbítására szolgáló szonda, tulajdonképpen az áramlás irányával szembeállított csővég. Vázlata és fényképe az 1. ábrán látható.
A Prandtl-cső csővezetékben áramló gázok össznyomásának (pö) és statikus nyomásának (pst) érzékelésére és nyomásmérőre továbbítására szolgáló szonda. Ha a kivezetéseket differenciál mikromanométerre csatlakoztatjuk, akkor közvetlenül dinamikus nyomást mérhetünk (pdin = pö – pst), amiből az áramlási sebesség egyszerűen számítható. Az áramlási sebesség, az áramlási keresztmetszet és az áramló gáz fizikai jellemzői ismeretében mind a térfogatáram, mind a tömegáram meghatározható. A Prandtl-csöves mérés vázlata és a Prandtl-cső fényképe a 2. ábrán látható.
A cikk teljes terjedelmében lapunk 2019/6-os számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).