Szilárd biomassza tüzelésű gőzkazántelepek biztonságtechnikája
Még nem érkezett hozzászólás!
Tóth Dezső - Lukács György
Szilárd biomassza tüzelésű gőzkazántelepek biztonságtechnikája
A szilárd biomassza tüzelésű kazánok a tüzelőanyag égése szempontjából eltérőek a gáz-, az olaj- és a széntüzelésű kazánoktól. A tüzelőanyagra jellemző gázosodás, valamint a szükséges tűztérfalazat-hőmérséklet szempontjából a gáz- és olaj-, valamint a széntüzelésű berendezések között helyezkednek el.
A szilárd biomassza tüzelőanyagok égetése esetén a tűztér (falazat) hőmérsékletének 750 °C felett tartása fontos, mivel alacsony égési hőmérséklet esetében tökéletlen az égés (sok CO keletkezik) és emiatt a tüzelőanyagban rejlő hő csak egy része szabadul fel, ezért a biomassza tüzelő kazánok falazatát nagy hőtehetetlenségű tűzálló betonból készítik. A szén-monoxid tovább égetése környezetvédelmi szempontból is fontos, mert ez károsítja a környezetet, erre ismét nagy hőtehetetlenségű tűzálló falazatot kell készíteni (utóégető kamra). Ezért a tüzelőberendezések falazatának a hője és a tűztérben lévő tüzelőanyag hője egy váratlan leállás esetében a kazántöltet hő- vagy nyomásemelkedését okozza.
A modern szilárdtüzelésű biomassza kazánok teljesen automatikus (PLC) vezérléssel vannak ellátva, szinte úgy működnek, mint a gáz-, vagy olajégők. A két tüzelőberendezés között az a különbség, ha a gáz- vagy olajégőt lekapcsoljuk, ott további hőtermelés nincs, nem így van ez a szilárdtüzelésű biomassza kazánoknál, mert ott csökken a hőteljesítmény, de még egy ideig (amíg kiég a tűztérből az anyag és lehűl a tűztér) továbbra is van hőtermelés.
A cikk teljes terjedelmében lapunk 2017/3-as számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont csak havonta egy alkalommal!).