Megújuló és környezetbarát a helyes fatüzelés
Még nem érkezett hozzászólás!
Henszelmann Imre
Megújuló és környezetbarát a helyes fatüzelés
Megújuló
A Trianon utáni évszázad során 1,1-ről 1,9 millió ha-ra növő erdővagyon – és az elkövetkező időszak további célként kitűzött 20%-os növelése – az alapja azon különböző iparágak nyersanyagellátásának, mint a bútoripar, az építőipar, a papíripar, és mindezen tartamos gazdálkodás mellékterméke a tűzifa. Melléktermék akkor is, ha a kitermelés közel 50%-át jelenti. A fa és az évente lehullatott levelei hosszabb-rövidebb életük során ugyanannyi szén-dioxidot kötnek meg a napenergia segítségével, mint amennyit gyors (tüzelés), vagy lassú (korhadás) égéssel visszaadnak a természetnek. Ezért a tűzifa, 8–80 éves életciklusával megújuló, széndioxid-semleges energiahordozó. Nem úgy a szerves eredetű üledékes kőzetként – évmilliók során az akkori légkörből, a napenergia segítségével nagy mennyiségű szén-dioxidot megkötő – fosszilis energiaforrásaink, mint a tőzeg, a lignit, a szén, a kőolaj és a földgáz. Ezek az emberiség életében már nem termelődnek újra.
„Hazánkban az erdők évi folyónövedéke kb. 11,7 millió bruttó m3, amelyből az éves fakitermelés 7,3 millió bruttó m3 (1. ábra). Jelenleg a lakossági tűzifa-felhasználás kb. 1,5 millió m3 körül van, a fűtőművek mintegy 0,07 millió, az erőművek 1,7 millió m3 faanyagot használnak fel” (Magyar Energetikai Társaság, 2015).
Hazai biomassza erőműveink hatásfokának (2011) átlaga 34,8% volt. (TÁMOP 4.2.5 Pályázat könyvei, Energetika - Dr. Tóth P., Dr. Bulla M., Dr. Nagy G.)
A cikk teljes terjedelmében lapunk 2017/3-as számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont csak havonta egy alkalommal!).