Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2014

Rébay Lajos

Tanulságos életpályák – Nemcsik Ambrus

Rébay Lajos

épületgépész, felelős műszaki vezető
RÉBAY Mérnökiroda Bt.

Hálásan köszönöm az interjút! Különösen azért, mert Nemcsik Ambrus egyike azoknak, akik „megcsinálták” a rendszerváltást. A nélkülözhetetlen politikai, jogi, közigazgatási alkotások mellett kellettek azok a műszaki, gazdasági szakemberek, akik az életet, és itt és most az épületgépészeti műszaki-gazdasági életet működővé, élhetővé, eredményessé, emberivé tették. 

Olyan vezetők voltak, akik reményt és jövőt adtak munkatársaiknak. Róluk rendszeresen elfelejtkezünk, az eredményeket kisajátítjuk magunknak. Kívánom, hogy „alkotásuk” sokáig fennmaradjon. Rébay Lajos

Magyar Épületgépészet: Mondj néhány fontosat magadról!

Nemcsik Ambrus: Nem éppen a fiatal korosztályt képviselem, pontosan ötven éve dolgozom a szerelőiparban, és még a mai napig is. Szabad időmet igyekszem jól kihasználni. Sokat járok színházba és sportversenyekre.

Két harminc feletti fiam már önálló életet él. Az egyikük majdnem követett a szakmában, hiszen az építőiparban van, bár ő villamosmérnök. Másik fiam már eléggé eltávolodott, bölcsész diplomája van és évek óta sportvezető.

 

MÉ: Miért, hogyan lettél épületgépész?

NA: Iskolás koromban író, újságíró, később testnevelő tanár szerettem volna lenni. Ám, miután szüleim a szerelőiparban dolgoztak, ahogy az lenni szokott, eldőlt a kérdés, s az én sorsom is. Azért utólag már kijelenthetem, cseppet sem bántam meg.

Első munkahelyem az abban az évben létrehozott szerelőipari nagyvállalat, a Csőszer volt, amely akkor az első és legnagyobb volt az országban. Itt tanultam meg a szakma alapjait. Ötven éves pályám pontosan felét töltöttem itt, míg a másik felét jelenlegi munkahelyemen, amelyet a rendszerváltás után közösen alapítottunk társaimmal.

Mint pályakezdő fiatal műszakinak, akkoriban meg kellett „kóstolnunk” a fizikai munkát, majd a műszaki előkészítésben dolgoztam évekig. Itt rengeteget lehetett tanulni, a különböző rendeltetésű épületek, más-más gépészeti megoldások tervdokumentációit kellett átnézni. A szoros műszaki ismereteken túl, persze meg kellett tanulni emberekkel tárgyalni, kapcsolatokat ápolni, és a vállalati ügyrendet megismerni. Ekkor azonban én már a kivitelezés felé kacsintgattam, érezve, hogy talán van bennem ez irányú rátermettség. Ez azzal járt, hogy ismereteinket tovább kellett bővíteni, hiszen a termelő munkával együtt járó gazdasági tevékenységet is el kellett sajátítani.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy legfontosabb elvárás már akkor is a munka eredménye volt, mint azóta mindig. Az én korosztályomat „félúton” érte a politikai és gazdasági fordulat. Míg korábban ölükbe hullott a sok munka, hiszen más cég szinte nem létezett, addig a piacgazdaságban már igencsak meg kellett küzdeni az egyre szaporodó vetélytársakkal. Erre természetesen korábban nem készített fel senki, ez egyre nagyobb kihívást jelentett számunkra. Meg kellett oldani az árak elfogadható, piacképes szinten tartása mellett a munka egyre jobb minőségű elvégzését. Nem beszélve olyan emberi értékek előtérbe helyezéséről, mint például a szavahihetőség, a korrekt partneri kapcsolatok kialakítása. Ezek ekkor már a biztos megélhetés fontos tényezőjévé váltak.

 

MÉ: Mit szeretsz az épületgépészetben, vagy a hozzád még közel álló tevékenységben?

NA: Az épületgépész kivitelező szakmában azt hiszem elsősorban annak sokszínűsége, változatossága, nap mint nap felvetődő újabb problémák megoldása, ami sok érdekességgel jár. Majd örömmel látni a munka eredményét a működő berendezésekben. Érdemes egyszer úgy végignézni a városban, sőt az országban, hogy számba vedd azt a rengeteg épületet, létesítményt, amelyhez a hosszú évek során közöd volt. Csak néhányat közülük: a HILTON, Erzsébet és Hungária Szálloda, a Honvéd, a Kútvölgyi úti, az Országos Baleseti Kórház, a SOTE-toronyépület, a Ceglédi Kórház, más jelentősebb létesítmények, így a Kormányszálló, az MTV óbudai épületei, a Magyar Rádió, a SZOT-székház, a TB-székház, az utóbbi időben az OTP-székház, az EGIS gyógyszergyár, az Államkincstár, a Művészetek Palotája és még több irodaház is.

 

További részletek lapunk 2014/11-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).

A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!