Lapszámok

A tervezés és kivitelezés fázisában elvégzett alapos épületenergetikai vizsgálattal fontos információkat szerezhetünk az épület használatba vételét követő energia-felhasználásának hatékonyságáról. A szükséges számítások elvégzésénél a 7/2006. (V. 24.) TNM rendeletben leírt egyszerűsített vagy részletes módszer jól alkalmazható segédlet. A cikk szerzője az egyszerűsített módszer felhasználásával vizsgálta a megújuló energiák felhasználásának hatását egy épülőfélben lévő családi ház várható energiahatékonyságára. Ezzel kapcsolatban a módszer néhány részletét érintő kritikus észrevételt is megfogalmazott.

1.  Bevezetés

Az épületek részesedése az EU teljes energiafelhasználásában meghaladja a 40%-ot és nem kétséges, hogy ebben a szektorban található az energiafogyasztás csökkentésének legnagyobb, viszonylag könnyen kihasználható potenciálja. Ennek ösztönzésére az épületek energiahatékonyságát szabályozó szigorú jogszabályokat fogadtak el. Közöttük a legismertebb az Európai Parlament és Tanács 2010/31/EU irányelve (a továbbiakban csak „Irányelv”), amely szerint az új épületeknek 2020 után (a középületeknek már 2018 után) a „közel nulla energiaigényű épület” követelményrendszerének kell megfelelni.

Az „Irányelvben” megfogalmazott eredeti meghatározás értelmében a „közel nulla energiaigényű épület” 
• energetikai teljesítménye nagyon magas – ez a számunkra szokatlan megfogalmazás főleg azt jelenti, hogy az épület hőveszteségei kicsinyek, jól hasznosítja hőnyereségeket és védett a nyári túlmelegedés ellen;
• közel nulla vagy nagyon alacsony az energiaigénye – ez részben az előző pontból következik, de míg az főleg az épületszerkezetet jellemzi, ez inkább az épületgépészeti rendszerek hatékonyságára vonatkozik. A megfogalmazás joggal kritizálható, hiszen a transzmissziós veszteségeket és nyereségeket megfelelő épületszerkezeti megoldásokkal ésszerűen minimális szintre lehet csökkenteni (esetleg ezen túl is) és az ebből adódó energiaigényt az épületgépészet révén maximális hatékonysággal fedezni, ezzel szemben a használati melegvíz (HMV) energiaigényének minimális értéke nem csökkenthető, mert az egyértelműen adott a felmelegítendő ivóvíz mennyiségével és hőmérsékletével;
• energiaigényét jelentős mértékben megújuló forrásból kell fedezni, amely lehet helyben, a közelben, de akár az épülettől lényegesen távolabb is. A „jelentős mérték” különösen kedvező esetekben azt is jelentheti, hogy a megújuló forrás(ok)ból nyert energia az épület teljes energiaigényét kielégíti, vagy akár meg is haladja azt és a felesleget egy másik fogyasztói rendszerbe be lehet táplálni.

A közel nulla energiaigény a megfelelő minőségű belső mikroklíma biztosításának (fűtés, szellőztetés, klimatizáció), a HMV készítésnek és – kivéve a lakóépületeket – a világításnak a primerenergia-igényét tartalmazza. Ez tehát az épületnek a felhasználói magatartástól viszonylag független (kivéve a HMV készítést) üzemeltetési energiaigényét foglalja magában. A passzívház szabványtól eltérően nem veszi figyelembe a háztartási gépek (tűzhely, hűtőszekrény és fagyasztó, mosógép, mosogatógép, számítógép és irodai berendezések, szórakoztató elektronika stb.) használatának energiaigényét. Következetesebb hozzáállással a HMV-készítést is ide kellene besorolni. Figyelembe vétele azért indokolt, mert általában a fűtési rendszer révén valósul meg, sőt esetenként megbízható és költséges mérés hiányában nem is lehet számszerűsíteni, hogy milyen forrásból mennyi energiát használ fel az épület fűtésre és HMV-készítésre külön-külön.

A „közel nulla energiaigény” eléréséhez elengedhetetlen az épületek hővédelmének lényeges növelése a megszokott épületszerkezeti megoldásokhoz viszonyítva. Ez növeli a „beépített energia” nagyságát. Ezért a bevett gyakorlattal ellentétben valószínűleg helyesebb lenne az életciklus-elemzés eredményeinek figyelembe vétele is. A természetes eredetű, talán nem egészen helyesen nem hagyományosnak is nevezett építőanyagok (fa, szalma, kender, vályog, nád stb.) felhasználása esetében a „beépített energia” nagysága lényegesen kisebb, mint az energiaigényes technológiákkal előállított, talán nem egész helyesen hagyományosnak is nevezett építőanyagok alkalmazásánál. Ezért az igazságos szabályozásnak az ilyen esetekre a „közel nulla energiaigény” eléréséhez enyhébb követelményértékeket kellene meghatároznia, amelyeket alacsonyabb szintű, kevésbé költségigényes hővédelemmel és/vagy kevésbé hatékony és költséges épületgépészettel, esetleg (főleg a szélsőségesen magas beszerzési költségigény esetében) megújuló energia hasznosítása nélkül is el lehet érni.

További részletek lapunk 2014/11-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).