Lapszámok

1. Bevezetés

Az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv új átdolgozásának (EPBD 2018/844) egyik célkitűzése az, hogy előmozdítsa az európai (EU) országokban az épületek energiateljesítményének javítását és költséghatékonyságát, figyelembe véve az adott régió éghajlati adottságait, a kiszolgált tér belső levegő minőségére és hőkomfortjára vonatkozó követelményeit [1]. Az éghajlati adottságok jelentősen befolyásolják az épület energiafogyasztását [2]. Az energiafelhasználást több kutató vizsgálta különböző éghajlati viszonyok mellett [3, 4]. Különböző időjárási viszonyokat vizsgáltak, mint például a száraz hőmérséklet, nedves hőmérséklet, szélsebesség, globális napsugárzás, és leírták, hogy ezek a paraméterek hogyan befolyásolták a szükséges fűtési és hűtési energiateljesítményt [5]. Néhány tanulmány alapján az említett környezeti klimatikus paraméterek közül a külső levegő hőmérsékletének változása befolyásolja leginkább az energiaigényt. Következésképpen a hőfokhíd módszer az egyik leghasznosabb számítási eljárás az energiaigény becslésére, amely figyelembe veszi a kiszolgált tér belső levegő hőmérséklete és a külső levegő hőmérséklete közötti különbséget [6].

Az irányelvben szereplő közel nulla energiaigényű épület („Net Zero Energy Buildings”) meghatározás szerint ezeknek az épületeknek nagyon magas energiahatékonysággal kell rendelkezniük [9]. A magas fokú energetikai követelmények teljesítése érdekében fejleszteni kell az épületek külső térhatárolóinak hőszigetelését. A másik megoldás a filtrációs hőveszteség csökkentése mesterséges hővisszanyerős szellőztető berendezések használatával a természetes szellőztetés helyett [11].

Az épületgépészeti rendszerek teljes energiafogyasztásának közel 20–40%-át a legtöbb kereskedelmi épület esetében szellőztetésre használják. Olyan épületekben, ahol 100% kültéri friss levegőre van szükség a megfelelő belső levegő minőségi előírások teljesítéséhez (pl. kórházak), ez a százalékarány még magasabb lehet (pl. 50–60%) [12-13]. A hővisszanyerő elem nélkül üzemelő szellőztető berendezés növeli az épületek energiafogyasztását, mivel a kültéri levegőt hűteni vagy melegíteni kell ahhoz, hogy közel álljon a kiszolgált térben tartani kívánt komfortos belső levegő állapothoz.

A mesterséges szellőztetést már sok éve használják korlátozott számú kereskedelmi épületben, és most egyre gyakoribbá válik a lakóházakban; különösen azoknál, amelyeknek meg kell felelniük a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó követelményeknek az EU-országokban [14].

A cikk teljes terjedelmében lapunk 2019/5-ös számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).