Lapszámok

Absztrakt

Jelen cikkben vizsgáltuk, hogy a fan-coil készülékekkel elvonandó hőterhelés nagysága hogyan változik egy szimmetrikus extrém hőségnapon, illetve egy aszimmetrikus extrém forrónapon, ha a szellőztető rendszerrel előkezelt, illetve ha kezeletlen friss levegőt juttattunk a helyiségekbe. 

Vizsgáltuk továbbá, hogy az aszimmetrikus forrónapra és előkezelt szellőző friss levegőre tervezett fan-coil rendszer hogyan viselkedne a hőterheléshez való illesztés, illetve a látens hőtartalom szempontjából, ha a szellőző friss levegő kezeletlenül jutna a helyiségbe, valamint ha a hűtési hőfoklépcső a gyártó által megadott legnagyobb értékűre állítanánk át. Ezekre a lehetséges változtatásokra egyedül a fan-coil légoldali szabályozásával reagáltunk. 

Kulcsszavak: fan-coil, hőterhelés, hűtés

Bevezetés

Korunkban komoly társadalmi nyomás helyeződik a jogalkotókra, hogy olyan szabályokat alkossanak, amellyel a globális felmelegedés lassítható, vagy akár visszafordítható. Ebbe a sorba illeszthető az Európai Parlament 2010/31-es irányelve [1] is, amely az épületek energiafogyasztásának mérséklését tűzte ki célul. 

Igaz, hogy a jogalkotó elsősorban a fűtési energia igények csökkentését tűzte ki célul [2], de nem várt következménye lett a légellátási és a hűtéstechnikai rendszerekre és igényekre is. A jogszabályoknak legegyszerűbben az épületek szigetelésével lehet megfelelni [3]. A szigetelés egyik következménye, hogy a filtrációs úton bejutó friss levegő mennyisége drasztikusan lecsökken, így kénytelenek vagyunk a benn tartózkodók friss levegő utánpótlásához szellőző rendszert kiépíteni [4]. Másik következménye az, hogy mivel a szigeteléssel benn tartjuk a hőt télen, az nyáron sem távozik el „magától”. Így a hűtési rendszerre nagyobb igény jelentkezik, és fontos körültekintően megválasztani az alkalmazott hűtési rendszert. 

A belső hőterhelések növekedése és a transzmissziós éjszakai kihűtés megszűnése, valamint a globális felmelegedés hatásai (a napsugárzás szimmetriájának torzulása, növekvő külső léghőmérséklet) miatt a helyiség belső léghőmérséklete növekszik, ezáltal pedig a hőterhelés is [5-9]. A helyiségben elhelyezett hűtési energialeadók (hőelvonók) felé további igényt jelenthet az, ha a benn tartózkodó számára szükséges friss levegőt kezeletlenül juttatjuk be a helyiségbe. Ezek a szempontok épületfüggők, de erősen befolyásolják az épületeink primer energiaigényét [10]. 

Jelen cikkben áttekintjük a hűtési rendszerek csoportosítását klasszikus, majd hőterhelés központú módon. Ezután meghatározzuk a helyiség energialeadói által elvonandó hőterhelés nagyságát, amely szükséges a belső kívánt légállapot tartásához több szempont alapján. Ezután egy nagy hőterhelés fedezésére alkalmas, viszonylag egyszerű referencia rendszert elemzünk, hogy miként viselkedik a szellőzési mód és a hűtési vízhőmérséklet változtatására. A változtatásokra kizárólag légoldalon reagáltunk.

A cikk teljes terjedelmében lapunk 2019/4-es számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).