Lapszámok

Az épületgépészeti felsőoktatással foglalkozó előző cikk – amely a lap 2015/4. számában olvasható – arról szólt, hogy hazai helyzetünk szempontjából jót tenne, „vérfrissítést” jelentene a témában a külföldi kitekintés. Minél több információnk van a körülöttünk levő világról, annál jobb döntéseket tudunk hozni. Az épületgépészeti felsőoktatás külföldi kitekintésével mind a hallgatók a tanulmányaikhoz, a külföldi tanulmányútjaikhoz, mind az oktatók a személyes szakmai kapcsolataikhoz, pályázatokban való részvételekhez néhány információt kapnak, de ezek az információk alapul szolgálhatnak a hazai intézményrendszer és kutatási irányok átgondolásához is. Elsőként a németországi helyzetről készítünk egy rövid áttekintést, abból az intézményből kiindulva, ahol Macskásy professzor közreműködésével létrejött az épületgépészeti felsőoktatás első intézménye. Mielőtt azonban erre sor kerülne, érdemes a német felsőoktatás legfontosabb jellemzőit megismerni.

1. A német felsőoktatásról röviden

Németország (Német Szövetségi Köztársaság) Európa vezető, és a világ negyedik ipari és gazdasági nagyhatalma (az USA, Kína és Japán után), Közép-Európában fekszik. 357 021 négyzetkilométernyi területével Európa hatodik legnagyobb, 80 millió 716 ezer lakosával Európa második legnépesebb országa.

Németországban a teljes oktatási rendszer állami felügyelet alatt áll. Tartománytól és állampolgárságától függetlenül minden hatodik életévét betöltött gyermek tankötelessé válik. A kötelező iskolai oktatás – tartománytól függően 10-12 évig – a 6. életévtől a gyermek 18. életévéig tart. Az iskolakötelezettség teljesítéséhez a diákok 9 (néhol 10) évig nappali tagozaton tanulnak, majd (eredménytől függően) további tanulmányok, vagy részidős szakmai képzés következik. Németországban az oktatás ingyenes, és az iskolai tankönyvekhez is ingyen juthatnak a tanulók. A jelenlegi kötelező oktatás iskola előtti, általános iskolai és középiskolai részre oszlik.

Németország felsőoktatása több évszázados hagyományra tekint vissza, a legrégebbi egyetemét 1386-ban alapították Heidelbergben (szintén német az 1348-as alapítású prágai egyetem is). A korábbi, Humboldt nevéhez köthető duális rendszert a bolognai rendszer 1999-ben váltotta fel, a legjobb elmékért folytatott nemzetközi versenyben pedig már a német egyetemekkel is számolni kell: 250 ezer külföldi hallgatójával az USA és Nagy-Britannia után már most is az egyik legkedveltebb egyetemi centrum.

Németország felsőoktatási intézményeinek működési elvét nagyon sokáig a Humboldt által megjelölt, ma is érvényes „Einheit von Forschung und Lehre”, vagyis a tanítás és a kutatás egysége vezérelv határozta meg. Mára nagy változáson ment keresztül az ország felsőoktatása: a bolognai rendszert követően több reformot szorgalmaztak, és leginkább a magas színvonal elérését célzó fejlesztéseket, az úgynevezett kiválóság-kezdeményezést támogatják. Ennek a folyamatnak a hatására javul a kutatások és a tanítás színvonala, de a hallgatók is profitálnak belőle.

A német felsőoktatási rendszer egyetemekre, műszaki egyetemekre, szakfőiskolákra, tanárképző főiskolákra, főiskolai szövetségekre, valamint művészeti és zenei főiskolákra tagozódik. Korábban a szakfőiskolákra való bejutás feltétele általában a szakközépiskolai végzettség volt, az oktatás során pedig hangsúlyos szerephez jutott a munka világához igazított követelményrendszer. Az egyetemi tanulmányok megkezdéséhez érettségi kell.

Németország, Olaszország, Franciaország és Anglia oktatási minisztere 1998-ban a világhírű francia Sorbonne Egyetemen találkozott, hogy megvitassák, hogyan lehetne az európai felsőoktatás vonzóbb és versenyképesebb. Az elhatározást tett követte, így egy évre rá, 1999-ben Bologna városában összeült 29 európai ország felsőoktatásért felelős minisztere – köztük Magyarország, mint leendő EU-tag –, hogy megállapodjanak a részletekről. Ezt követően a korábbi három-négy éves főiskolai és négy-öt éves egyetemi képzést a bolognai folyamat váltotta fel, amelyben három év után alap- (BSc), majd rá két évre mesterdiplomát (MSc) szerezhetnek a hallgatók.

A 2009-es adatok szerint Németországban 355 felsőoktatási intézmény működött, ahol több mint kétmillió hallgató végez tanulmányokat. Számos reformot szorgalmaznak a német felsőoktatásban, amelyek nyomán a professzorokat egyre inkább a teljesítményük szerint jutalmazzák, továbbá alapítványi egyetemeket hoznak létre, a tanulmányok menetét pedig igyekeznek nemzetközivé tenni. Változás továbbá, hogy a diákokat és a professzorokat minden eddiginél jobban foglalkoztatja az elit és kiválóság témaköre. Az állam és a szövetségi tartományok támogatásokkal segítik az egyetemeken folyó csúcstechnológiás kutatásokat, és így akarják megteremteni a tudomány németországi „világítótornyait”, amelyek külföldön is ismertté válnak. Erre a célra 2006 és 2011 között összesen 1,9 milliárd eurót költöttek, amit három kategóriában osztottak szét: posztgraduális intézmények, kiválósági központok, jövőkép.

Az első kategória szereplőit, a doktori iskolákat a német felsőoktatás kiemelkedően magas színvonalú intézményként tartja számon. Hallgatóiknak jól szervezett és a legújabb kutatási eredményekre épülő képzést biztosítanak. A klaszterek a német egyetemek nemzetközileg kiépített kutatóközpontjait támogatják, amelyek független kutatóintézetekkel, szakiskolákkal és a gazdasággal állnak kapcsolatban. A kiválósági kezdeményezés harmadik és egyben utolsó csoportját a legnagyobb presztízzsel rendelkező jövőkoncepciók alkotják. Feladatuk az, hogy a német egyetemek kutatási arculatát erősítsék. A támogatás elnyeréséhez minden egyetemnek fel kell mutatnia legalább egy kiválósági központot, egy posztgraduális intézményt, valamint egy részletes stratégiát. Az az intézmény, amelyik mindhárom feltételnek megfelel, bekerül a legkiválóbbak közé, és elnyeri a megtisztelő „Elit egyetem” címet.

További részletek lapunk 2015/5-ös számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).