Lapszámok

A zárt szolárrendszerekben alkalmazott csöveknek alkalmasnak kell lenniük a glikoltartalmú hőhordozó közeg szállítására, valamint tartósan ellen kell állniuk a könnyen előforduló magas hőmérsékleteknek. A műanyag csővezetékek erre a feladatra többnyire nem alkalmasak, mivel a napkollektoros rendszerek maximális hőmérséklete nem tartható garantáltan alacsony szinten. Az általános horganyzott cső szintén nem alkalmas a feladatra, mert a vékony horganyréteg a hőhordozó közeggel kémiai reakcióba léphet, és ezzel a glikol károsodhat.

Az elfogadható ár/érték arány figyelembe vételével a gyakorlatban DN40-es méretig a leggyakrabban alkalmazott csővezeték a félkemény rézcső és a külső bevonattal rendelkező acélcső. E méret felett jellemzően már csak acélcsövekkel találkozunk. Az üzemvitel, az élettartam, valamint a hozamok szempontjából mindkét anyag azonos tulajdonságokkal rendelkezik, természetesen megfelelő szigeteléstechnika, illetve kompenzációs megoldások alkalmazása mellett.

Csőkötések

Az esetek többségében a rézcsöveket présidomokkal, vagy keményforrasztású csőkötésekkel szerelik. Lágyforrasztás alkalmazása – különösen a kollektorok közvetlen környezetében – a magas hőmérsékletek miatt nem ajánlott. Grafittartalmú tömítések a glikol oldóképessége miatt nem alkalmazhatóak. A présidomok alkalmazásakor jellemzően speciális tömítésekre kell cserélni a gyárilag szállított tömítéseket, a gyártó ajánlását feltétlenül figyelembe kell venni.

A gyakorlatban leginkább bevált és tartós oldható kötések a fémes tömítésű roppantógyűrűkkel szerelt hollandik, valamint a kettős O-gyűrűs bilincses kötések.

A kenderrel szerelt csőkötésekhez egyéb nyomás- és hőmérsékletálló tömítőanyagot is használni kell. Nagy légáteresztő képességük miatt a kenderrel készített kötéseket inkább kerüljük. A magas hőmérsékletek miatt a kollektorok közvetlen környezetében sohase alkalmazzunk kendert.

Csőbilincsek, csőmegfogások

Mind a tervezésnél, mind a kivitelezésnél ugyanazokat a szabályokat kell alkalmaznunk, mint a fűtési csövek szerelésénél:
• a csöveket nem szabad más csővezetékekhez rögzíteni,
  és más csöveket sem szabad a szolárrendszer
  csöveihez rögzíteni,
• a rögzítésnek biztosítania kell a rezgésvégelmet (és
  ezzel a zajkibocsátás-csökkentést),
• a csövek tágulásával mindenképpen számolnunk kell.

Ez utóbbi pont különbözik a fűtésszerelésnél alkalmazott tapasztalati értékektől. A primer körre magasabb hőmérséklettartomány jellemző, mint amit az általános fűtési rendszereknél megszokhattuk (–25 °C és +175 °C, tehát 200 K különbség). Ez lényegesen nagyobb hőtágulást okoz. A rézcső 100 K hőmérsékletkülönbség hatására méterenként 1,7 mm-t tágul. Ez azt jelenti, hogy egy szolárrendszer esetében rézcsöveknél ennek a duplájával, körülbelül 3,5 mm-rel számolhatunk méterenként.

A rézcső hőtágulása
(Forrás: Viessmann Solarthermie Planungshandbuch 2008):
a rézcső hőtágulása 30%-kal meghaladja a vascső hőtágulását

Mivel a hagyományos fűtési rendszerek hőtágulása kisebb, így a megszokott csőívek, csőlírák és kompenzátorok nem alkalmazhatók. Ha a hagyományos rendszereken szerzett tapasztalatainkat alkalmazzuk a szolárrendszerekben, akkor a hagyományos megoldásaink feszültségeket fognak előidézni a csővezetékekben. Ez repedésekhez vezethet a csövön, az idomokon és a csőkötéseken, ami szivárgást, tömítetlenséget okoz.

A kompenzátorok kiválasztásánál azokon a csőszakaszokon, amelyek stagnálásnál kilépő gőzzel érintkeznek, 200 °C-os méretezési hőmérsékletet vegyünk figyelembe. Amely csőszakaszokat ebből kizárhatjuk, ott 120 °C-t. A kollektorok csatlakozásainál saválló nemesacél flexibilis bekötést alkalmazunk, mert a strang tágulása nem lesz káros feszítő hatással a kollektor csatlakozásaira.

További részletek lapunk 2015/5-ös számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).