Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2014

2014 9. szám

Hozzászólások

A hőátbocsátási tényező helyszíni mérésének tapasztalatai Magyarországon

Még nem érkezett hozzászólás!

részletek »

Monori Tamás

A hőátbocsátási tényező helyszíni mérésének tapasztalatai Magyarországon

Monori Tamás

okl. építőmérnök, minősített passzívház tanácsadó
PANNON INFRARED Bt.

Bevezetés

Az épületek termikus határvonalába beépített szerkezetek hőátbocsátási tényezőjének pontos ismerete igényként merül fel:
• hőszigetelési beruházások előkészítő fázisában,
  mint kiinduló tervezési alapadat, és
• a kivitelezés befejezése után, mint az egyik
  legfontosabb, az energetikai hatékonyságot
  meghatározó ellenőrizendő paraméter.

A hőátbocsátási tényező számítása a szigorúan ellenőrzött környezetben, próbatesteken végzett, laboratóriumi hővezetési tényező (λ) méréseken alapul. Amennyiben a vizsgálandó szerkezethez nem állnak rendelkezésre pontos hővezetési tényező értékek és geometriai adatok, vagy esetleg kérdéses, hogy a beépített anyag azonos-e a minősítésben szereplő anyaggal, az egyik lehetséges vizsgálati eljárás a hőátbocsátási tényező helyszíni mérése. A helyszíni mérésekhez az ISO 9869:1994 és az ASTM C1155–95 angol nyelvű szabványok is rendelkezésre állnak (lásd az Irodalomjegyzéket). 

Írásunk a Testo 635-2 típusú műszerrel végzett méréshez kapcsolódó tapasztalatokat ismerteti.

 

A mérés alapelve

A mérés az időben állandósult hőáramlás során kialakuló belső oldali felületi hőmérséklettel egy időben rögzített, külső és belső léghőmérséklet mérésén alapul:

      (1)

Az (1) összefüggés tagja:

      (2)

pontosan meghatározott αi esetén a vizsgált felületen átáramló fajlagos energia mennyiségét adja [W/m2] egységben.

Az  MSZ EN ISO 10077-1 alapján
αi = 7,69 W/m2K (függőleges felületre).

A mérés kiértékelését nehezíti, hogy az időben állandósult hőáramlás beépített szerkezetek helyszíni vizsgálatakor nem biztosítható. A belső oldalon jó esetben egy helyiségtermosztát biztosít ugyan ±1 – 2 °C-on belüli levegőhőmérsékletet, de a külső levegő hőmérsékletének gyors változásai, valamint a szél és egyéb időjárási hatások miatt jellemzően nem tud állandósult hőáramlás kialakulni.

 

A hőtárolásból eredő befolyásoló hatások

Az épületszerkezetek hőtárolási képességének egyik kedvező hatása, hogy a fajlagos hőtároló tömegük növekedésével csillapítják a külső hőmérsékletek ingadozásának hatását a belső térben. A hőtárolási képesség belső felületi hőmérséklet kialakulására kifejtett késleltető hatása megnehezíti a hőátbocsátási tényező beépített állapotban történő mérését. 

 

További részletek lapunk 2014/9-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).

A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!