A hőátbocsátási tényező helyszíni mérésének tapasztalatai Magyarországon
Még nem érkezett hozzászólás!
Monori Tamás
A hőátbocsátási tényező helyszíni mérésének tapasztalatai Magyarországon
Bevezetés
Az épületek termikus határvonalába beépített szerkezetek hőátbocsátási tényezőjének pontos ismerete igényként merül fel:
• hőszigetelési beruházások előkészítő fázisában,
mint kiinduló tervezési alapadat, és
• a kivitelezés befejezése után, mint az egyik
legfontosabb, az energetikai hatékonyságot
meghatározó ellenőrizendő paraméter.
A hőátbocsátási tényező számítása a szigorúan ellenőrzött környezetben, próbatesteken végzett, laboratóriumi hővezetési tényező (λ) méréseken alapul. Amennyiben a vizsgálandó szerkezethez nem állnak rendelkezésre pontos hővezetési tényező értékek és geometriai adatok, vagy esetleg kérdéses, hogy a beépített anyag azonos-e a minősítésben szereplő anyaggal, az egyik lehetséges vizsgálati eljárás a hőátbocsátási tényező helyszíni mérése. A helyszíni mérésekhez az ISO 9869:1994 és az ASTM C1155–95 angol nyelvű szabványok is rendelkezésre állnak (lásd az Irodalomjegyzéket).
Írásunk a Testo 635-2 típusú műszerrel végzett méréshez kapcsolódó tapasztalatokat ismerteti.
A mérés alapelve
A mérés az időben állandósult hőáramlás során kialakuló belső oldali felületi hőmérséklettel egy időben rögzített, külső és belső léghőmérséklet mérésén alapul:
(1)
Az (1) összefüggés tagja:
(2)
pontosan meghatározott αi esetén a vizsgált felületen átáramló fajlagos energia mennyiségét adja [W/m2] egységben.
Az MSZ EN ISO 10077-1 alapján
αi = 7,69 W/m2K (függőleges felületre).
A mérés kiértékelését nehezíti, hogy az időben állandósult hőáramlás beépített szerkezetek helyszíni vizsgálatakor nem biztosítható. A belső oldalon jó esetben egy helyiségtermosztát biztosít ugyan ±1 – 2 °C-on belüli levegőhőmérsékletet, de a külső levegő hőmérsékletének gyors változásai, valamint a szél és egyéb időjárási hatások miatt jellemzően nem tud állandósult hőáramlás kialakulni.
A hőtárolásból eredő befolyásoló hatások
Az épületszerkezetek hőtárolási képességének egyik kedvező hatása, hogy a fajlagos hőtároló tömegük növekedésével csillapítják a külső hőmérsékletek ingadozásának hatását a belső térben. A hőtárolási képesség belső felületi hőmérséklet kialakulására kifejtett késleltető hatása megnehezíti a hőátbocsátási tényező beépített állapotban történő mérését.
További részletek lapunk 2014/9-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).