Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2016

2016 3. szám

Hozzászólások

A hőszivattyú elpárolgási folyamatának korszerű és hagyományos szabályozása

Még nem érkezett hozzászólás!

részletek »

Prof. Nyers József Dr. Sci - Dr. Nyers Árpád - Stuparic, Daniel - Boros Dorottya

A hőszivattyú elpárolgási folyamatának korszerű és hagyományos szabályozása

Prof. Nyers József Dr. Sci


Óbudai Egyetem, Alkalmazott Informatikai és Alkalmazott Matematikai Doktori Iskola

Dr. Nyers Árpád

adjunktus
Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar

Stuparic, Daniel

BSc mérnök
Szabadkai Műszaki Szakfőiskola

Boros Dorottya

BSc mérnök

Összefoglalás

A cikkben a hőszivattyú elpárolgási folyamatának korszerű és hagyományos szabályozását elemezzük és vizsgáljuk. Bemutatjuk a szabályozórendszert és a rendszer alkotóelemeit, például az energia- és a szabályozórendszer komponenseit, a visszacsatolásokat, az áramlási irányokat és a rendszerparamétereket. Részletesen elemezzük a szabályozás alkotóelemeit, a szabályozószelepeket: a termosztatikus expanziós szelepet (TEV) és az elektromos expanziós szelepet (EEV). A szelepeket ábraszerűen és fényképen is bemutatjuk, valamint a cikk tartalmazza a működésük leírását is.

1. A hőszivattyú szabályozásáról

1.1. Bevezetés

Ha a hőszivattyú körfolyamatában a nyitott folyamatokat egyedileg tekintjük, akkor a szabályozás szempontjából megállapíthatjuk, hogy a kondenzátorban és a kompresszorban végbemenő folyamatok önszabályozottak, míg az elpárolgás folyamata szabályozásra szorul.

 

1.2. Kondenzáció

A hűtőközeg gőzének kondenzációja a felületi hőcserélő (kondenzátor) felszínén játszódik le, ahol a hőnyelő, azaz a fűtővíz elvonja a hőt a gőztől. A kondenzáció ideje alatt jelentkező nyomás és hőmérséklet értéke elsősorban a felületi hőcserélő méretétől, valamint a hűtőközeg tömegtáramától, az áramlási sebességtől és a hőt szállító folyadék tömegáramától és hőmérsékletétől függ. A kondenzáció folyamatában a fent említett rendszerparaméterek (állapotjelzők) között minden esetben, természetes módon áll be a termikus egyensúly, azaz a kondenzátorban önszabályozással alakul ki a nyomás és az egyensúlyi hőmérséklet.

Példa. Feltételezzük, hogy növekszik a kompresszor fordulatszáma, ezáltal a kondenzátorban nő a hűtőközeg térfogatárama, ennek hatására önműködően növekszik a nyomás és a hőmérséklet. A gőz hőmérsékletének a növekedése a hűtőközeg és a hőt szállító fűtővíz között nagyobb hőmérsékletkülönbséget hoz létre, ennek következtében a kondenzátorban az átadott hő nagyobb lesz és emiatt állandó tömegáram mellett növekszik a fűtővíz hőmérséklete.

 

1.3. Kompresszió

A kompresszió a kompresszor állandó fordulatszáma mellett önszabályozott folyamat. A kompresszor által szállított hűtőközeg névleges tömegárama elsődlegesen a kompresszor szerkezetétől, méretétől és a fordulatszámtól függ. Viszont az adott kompresszor működése során a szállított hűtőközeg tömegárama az elpárologtatóban, illetve kondenzátorban uralkodó nyomás függvényében jön létre. Külsőleg a kompresszió a kompresszor fordulatszámának a változtatásával szabályozható.

 

1.4. Elpárolgás

A hőszivattyú körfolyamatában az elpárolgás folyamata nem önszabályozott. A hőszivattyú működésekor elengedhetetlenül szükséges az elpárologtató megfelelő működése is, ami a hűtőközeg optimális adagolását jelenti.

Az elpárolgási folyamat ideálisnak tekinthető, ha az elpárologtató teljes hossza gőz és cseppfolyós halmazállapotú hűtőközeg keverékével van feltöltve. A keverékben a folyékony halmazállapotú közegnek az elpárologtató kilépő nyílásáig el kell párolognia az utolsó cseppig. A hűtőközeg tömegáramának ideális szabályozásával elérhető, hogy az elpárologtatót tiszta telített gőz hagyja el.

A valós rendszerekben ideális szabályozást megvalósítani nem lehet, vagyis nem érhető el, hogy az elpárologtató maximális kihasználtságú legyen. A hűtőközeg-áram valós szabályozása esetében az elpárologtató kihasználtsági foka 90 – 95%-os. A felület fennmaradt 5 – 10%-os része a telített gőz túlhevítésére szolgál.

A valós rendszerekben a szabályozó úgy van beállítva, hogy a túlhevített gőz hőmérsékletnövekedése t = 4 °C legyen.

A túlhevítés szükséges rossz, de ennek révén elkerülhető, hogy folyékony fázisú hűtőközeg hagyja el az elpárologtatót és kerüljön be a kompresszorba. 

A cseppfolyós fázis többszörösen káros hatással van a kompresszorra. Először, a kompresszorba bekerült cseppfolyós hűtőközeg előbb-utóbb elpárolog, viszont az elpárolgás folyamatához szükséges hőt a kompresszor tömegétől vonja el, nem pedig a hőforrásként szolgáló folyadéktól. Értelemszerűen, kompresszió során a szállított hűtőközeg teljes mennyisége nem változik, de csökken az effektív hűtőközeg tömegének a részaránya. Az elpárolgáskor az effektív tömeg a hőforrásként szolgáló folyadéktól von el hőt, nem pedig a kompresszor tömegétől. Ennek következményeként a kompresszor hűtőteljesítménye és emiatt a hőszivattyú fűtőteljesítménye is csökken. 

Másodszor, amennyiben a kompresszorban a folyékony halmazállapotú hűtőközeg részaránya meghaladja a kritikus értéket, hidraulikai ütés és ennek következményeként szeleplemez-törés jelentkezhet. Az ok: hirtelen nagymértékű vagy hosszú időtartamú, de kisebb mértékű hűtőközeg túladagolás.

 

1.5. A szabályozás célja és feladata

A szabályozás alapfeladata, hogy a kondenzáció után a magas hőmérsékletű folyadék-kondenzátum hőmérsékletét alacsonyabb párolgási hőmérsékletre csökkentse le. Járulékos feladata, hogy a szabályozás optimálisan játszódjék le, a túlhevítés értéke ne haladja meg a 4 °C-ot. 

A gyakorlatban a szabályozás folyamata expanzió-tágulás alkalmazásával valósul meg. 

Ideális esetben a szabályozás a folyadék izentrópikus tágulásával játszódna le. Mivel a folyadék tágulásakor kapott munka értéke elhanyagolhatóan csekély, ezért munkagépet előállítani a felhasználására nem kifizetődő.

Valójában a kivitelezett hőszivattyúkban a hűtőközeg tömegáramának a szabályozása izentalpikus expanzióval, vagyis fojtással történik. A műszaki gyakorlatban az izentalpikus fojtás a szabályozószelepben az áramlási keresztmetszet változtatásával valósul meg.

 

További részletek lapunk 2016/3-as számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).

A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!