A fűtési idény hossza vagy rendelkezésre állási idő? – Válasz Balikó Sándor hozzászólására
Még nem érkezett hozzászólás!
Dr. Csomor Rita
A fűtési idény hossza vagy rendelkezésre állási idő? – Válasz Balikó Sándor hozzászólására
A cikksorozatom egyik fő célja a „hagyományosan számított fűtési időszak hossza” (jele: Z) és a hasonló hőfokhíd fogalmak helyes értelmezése, pontos megfogalmazása és helyes kiszámítási módjuk. A sorozat 3. részében olvasható, hogy a „hagyományosan számított fűtési időszak hossza” pontosan mit jelent. Erre a használatos, de nem elég pontos „fűtési idény hossza” név helyett a „fűtési napok/órák (vagy időtartam) várható száma” új elnevezést javasoltam, de nevezhető a fentiek szerint a „fűtés üzemidejének” is. Még pontosabban, a „fűtés várható üzemidejének”.
Az eddig szokásos kiszámítási módnak a pontosítása lehetséges a napi hőingadozás figyelembe vételével, amit Balikó Sándor alkalmazott [1]. Ha ezt a dinamikus modellt a „hagyományosan számított fűtési időszak hosszá”-ra alkalmazzuk, pontosan 1 nap növekedés adódik a standard 192,4 naphoz képest. A „fűtési idény hossza” elnevezés tehát már foglalt, és amit Balikó Sándor számolt ki, az nem a „hagyományosan számított fűtési időszak hossza”, hanem egy másik mennyiség. Ezt érzékelve a szerző most a „készenléti idő” elnevezést javasolja, bár ezidáig ez nincs pontosan definiálva. A dinamikus modellel végzett számításával 87 nap növekedést kapott Z-re, a helyes adatbázis alapján végzett számítás – amelynek módját a cikksorozat egy későbbi részében írom le – szerint csak 51,7 nap adódik az 1901 és 1930 közötti évekre, és 51,6 nap az 1970 és 2000 közöttiekre. (Valamennyi eltérés a szerző és a saját számításom között abból is adódhatott, hogy különböző napi hőmérsékletingadozással számoltunk.)
A cikk teljes terjedelmében lapunk 2017/5-ös számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont csak havonta egy alkalommal!).