Lapszámok

Az Európai Közösség fenntartható fejlődést,CO2 kibocsátást, természeti erőforrás- és általános energiatakarékosságot szorgalmazó irányelvei és a megvalósító intézkedései egyre több területet és egyre szélesebb termékcsoportokat érintenek. Jó példa erre a 2005/32 EK, azaz az úgynevezett ecodesign irányelv 2009/125 EK számú újragondolása és az érintett energia-használó termékek (Energy Using Products) kibővítése energiával kapcsolatos termékekké (Energy Related Products). Ez lehetővé teszi olyan termékkörök fejlődését, amelyekről nem is gondolnánk elsőre, hogy túl sok közük lenne az energiatakarékossághoz. Példaként említhetők a zuhanyfejek, amelyek víztakarékossá fejlesztésétől a melegvíz előállításához szükséges energia nem változik, de a felhasznált vízmennyiség csökkentésével az elfogyasztott energia is csökken, akkor is, ha a melegvíz-előállító berendezés hatásfoka nem is változik.

Az ecodesign és annak megvalósító intézkedései által megkövetelt technológiai szint – az irányelv szerint – az adott kategóriákban elérhető legjobb termékek műszaki paramétereit veszik alapul. Amennyiben ez a jelenlegi legelterjedtebb, úgymond szokásos megoldásoktól túl messze van, időben eltolva, több lépcsőben szorítják rá a piacot a takarékosabb megoldásra. Gondoljunk csak a hagyományos izzók fokozatos eltűnésére a polcokról, amely folyamatmost is tart, a 100W, 75W és 60W teljesítményű már kifutott, és ebben az évben a 40W-os izzók forgalmazása is leáll.

A különböző épületgépészeti alkalmazásokban, így a szellőztetés területén is érezhető változásokat eredményez az ecodesign. Egyes ventilátorok meghajtó motorjaira, mint közvetlen elektromos áramot fogyasztó gépekre 2011. júniusától érvényes hatásfok-megszorítások léptek életbe és az elkövetkező években további szigorítások következnek. Hoszszabb távon gondolkodva célszerű ezeket a közbenső lépcsőket átugrani és már most a legjobb hatásfokú meghajtásokat használni.

A szellőztetés egyes piaci szegmenseiben már most kváziszabvány a kitűnő hatásfokú EC-motoros meghajtás. Főként ott, ahol az üzemeltetési költségek valamilyen okból – mellesleg teljesen helyénvalóan – magas prioritást élveznek. Ilyen területek például a nagy légkezelő berendezések, vagy a hővisszanyerős lakásszellőztetők, ahol a későbbi üzemeltető a kezdetekkor jelen van, vagy saját maga a beruházó. Itt ugyanis a puszta bekerülési költség mellett megjelenik az üzemvitel várható éves vagy akár élettartam-költsége is. Így vizsgálva akár 20–30%-kal magasabb beruházási költség is elfogadható, ha később „ugyanebből a pénztárcából” kevesebbet kér majd az üzemvitel.