Vízteres gőzkazánok tervezési problémái, II. rész
Még nem érkezett hozzászólás!
Rákos Csaba
Vízteres gőzkazánok tervezési problémái, II. rész
Cikksorozatunk második részében tovább elemezzük a témát, a tervezők figyelmét a nagyvízteres kazántelep megtervezésével járó kockázatokra és felelősségre irányítjuk.
A modern tüzelő automaták esetében adott a lehetőség, hogy az égő beállítási idejét, vagyis az égő kis- és nagy terhelésű működése közötti átfutási időt változóan lehessen megadni. Ezzel egy időben pedig a teljesítmény-szabályozóban beállított paraméterekkel befolyásolni lehet az égő reakciósebességét, amennyiben eltérés adódik a referenciaértéktől.
A nagyvízterű kazánok magas anyaghányadukkal és nagy víztérfogatukkal lassan reagáló rendszereknek minősülnek. A túl „gyorsra” beállított teljesítmény-szabályozó – főleg a túl rövidre beállított égő beállítási idővel együtt – túl gyorsan emelkedő hőátadáshoz vezet a lángcsőben. Ennek a hőnek az elvezetéséért a vízoldalon elsősorban a gőztérben képződő, felszálló gőzbuborékok felelősek. Ez a gőzbuborékképződés azonban időben kissé késleltetetten jelenik meg. Következményei: rövid idejű helyi túlmelegedés, továbbá hőmérséklet-ingadozási igénybevétel, ami hosszú távon a fűtött kazánfelület területén az anyag elfáradását felgyorsítja.