Lapszámok
2010 11. szám
- Halász Györgyné dr., PhD, habil. - Barna Zoltán:
Geotermikus energia hőhasznosítása a balneológiában 2. rész - Dr. Bánhidi László prof. emeritus - Dr. Magyar Zoltán PhD - Dr. Révai Tamás:
Oknyomozó történelem termikus műemberrel - Dr. Csoknyai István:
A külső hőmérséklet alakulásának vizsgálata - Prof. Derek J. Clements-Croome:
Sustainable Intelligent Buildings for People - Erdei István:
A szivattyúk hatásfoka az új EU szabályozás tükrében - Dr. Barótfi István professzor emeritus:
Az épületgépészet tudományos háttere - Dr. Chappon Miklós:
Gazdag félévet tudhat maga mögött az Épületgépészeti Múzeum - Kovács István:
Hővisszanyerős szellőzőrendszerek folyadékos talajkollektorral - Koczka Péter:
Épülettermográfia - Király Tamás:
Az energiatakarékosság ma már alapkövetelmény a szellőztetésben is - Rákos Csaba:
Vízteres gőzkazánok tervezési problémái, II. rész
Hozzászólások
Az épületgépészet tudományos háttere
Még nem érkezett hozzászólás!
Dr. Barótfi István professzor emeritus
Az épületgépészet tudományos háttere
Dr. Barótfi István professzor emeritus
MATE Műszaki Tudományi Doktori Iskola
Minden tudományterület önfejlődése megköveteli az időnkénti értékelést és a célkitűzések újragondolását. Az utóbbi évtizedekben végbement gazdasági-politikai változások, a technikai fejlődés egyre gyorsuló tempója, az emberek környezetükkel, kényelmükkel és életük minőségével kapcsolatos fokozódó igényei az épületgépészet tudományterületén is egyre nagyobb követelményeket támasztanak. Ezeknek a kihívásoknak az épületgépészeti felsőoktatás csak úgy tud megfelelni, ha érzékeli és választ tud adni a felmerülő problémákra, elébe tud menni az igényeknek és a leendő mérnököket ezekre fel tudja készíteni.
Ezekkel a gondolatokkal indult el egy szakmai önértékelés 2000-ben annak kapcsán, hogy az épületgépészeti felsőoktatás az ötvenedik születésnapját ünnepelte. Mint minden születésnapi ünnepség, úgy akkor is felmerültek emlékek, mérlegelésre kerültek az elmúlt időszak eredményei és felvetődött a hogyan tovább kérdése is.
Egy klasszikus tudomány esetén egy félévszázados időtartam talán nem jelent nagy időt, és nagy változásokat, de egy olyan szakterület, amely a mindennapi életünkkel szorosan összefüggő technikai-technológiai fejlődés része, ennyi idő alatt jelentősen megváltozik, mind a lehetőségek, mind pedig a követelmények oldaláról. A változás a szakterület szerves részeként szinte észrevétlenül ment végbe, és csak ilyen hosszabb időszak áttekintésével mutatkozik szembetűnő érzékelhetőséggel. A változást a gyakorlatban dolgozó szakemberek éppúgy érzékelték, mind az oktatásban tevékenykedők, és bár mindkét terület számára más-más kérdéseket vetettek fel, a felismerés mégis közös volt: tenni kell, hogy a szakterület meg tudjon felelni a harmadik évezred megváltozott kihívásainak. Ennek az elhatározásnak egy folyamatos párbeszéd, vita, önmarcangolás lett a következménye, amely szervezett formában is megjelent az épületgépészeti felsőoktatással kapcsolatos konferenciák során.