Hagyományos építésű többszintes lakóépületek épületenergetikai vizsgálata I.
Még nem érkezett hozzászólás!
Makai László - Oravecz Ágnes
Hagyományos építésű többszintes lakóépületek épületenergetikai vizsgálata I.
A budapestiek 80%-a él társasházban, és nekik legalább a fele hagyományos építésű, többszintes bérházban. Az utóbbiak állapota energetikai szempontból általában meg sem közelíti a mai elvárásokat. A Panelprogram megoldást nyújtott a panelépületek tömeges rehabilitációjára, lehetővé tette azok közel egységes módon történő állagjavítását és gépészeti felújítását. A hagyományos építésű társasházakra azonban még nem született átfogó felújítási program, amelyet többé-kevésbé minden épület esetén alkalmazni lehetne. Cikkünkben egy ilyen program kidolgozásának az alapjaihoz szeretnénk hozzájárulni az épületek energetikai helyzetének részletes vizsgálatával.
A budapesti hagyományos építésű többszintes lakóépületek nagy része felújításra szorul. Az épületek energetikai „gyenge pontjainak” feltérképezése, majd az ezek ismeretében szükséges felújítások megtervezésének a problémája igen sokakat érint. Mivel ezek az épületek sok szempontból hasonlítanak egymásra, célszerű lenne a panelépületekhez hasonló módon egy olyan programot felépíteni, amely a gazdaságossági szempontokat is szem előtt tartva nyújt segítséget a lakók számára az energetikai korszerűsítés elvégzésében. Ennek érdekében egy modellen keresztül vizsgáltuk az épületek jelenlegi állapotát, energetikai besorolását, majd a tanúsítást elvégeztük az alapvető felújításon már átesett épületek modelljére is. Az eredményeket a jelen cikkben és egy további folytatásban közöljük.
Budapesten a többszintes bérházak építésének fő korszaka az 1820 és 1930 közötti időszakra esett. A XIX. század első felében elsősorban kereskedők és ipari vállalkozók szerették volna lakások kiadásával növelni az anyagi biztonságukat. Az 1838-as árvíz okozta rombolás utáni újjáépítés még nagyobb lendületet adott a bérházépítésnek. A bérekből származó jelentős jövedelem reményében nagy beruházásokba kezdtek a vállalkozók. A XIX. század közepére az egyik legnépszerűbb pénzbefektetési formává vált a bérházépítés, nemcsak a kereskedők, hanem a magasrangú tisztviselők és földbirtokosok körében is. Az építkezések hajtóereje a fővárosba beáramló nagyszámú új munkaerő volt, a munkásoknak pedig szükségszerűen szállást is kellett biztosítani. A város lakossága jelentős ütemben növekedett, a befogadóképességet ehhez kellett igazítani. E körülmények hatására az 1880-as évektől a századfordulóig a bérháztulajdon vagy egy bérházépítésre alkalmas, jó helyen lévő, infrastruktúrával ellátott telek megvásárlása jó befektetésnek bizonyult.