Lapszámok

Mondhatnánk több évtizede küzdött a szakma ezért, hogy az épületgépészeti szakképzés jobban igazodjon a valóságos igényekhez, váljon ki a gépészeti szakmacsoportból, összevontabb épületgépészeti szakmák képzése legyen. A hálózatszerelők és a készülékszerelők képzése váljon szét, és igazodjon az egész rendszer egy épületgépész életpálya-modellhez.

A változtatás lehetőségét az adta, hogy a kormányzat a szakképzés megújítása érdekében 125 szakma képzésének gondozását átadta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara hatáskörébe. Ezzel közel egy időben a Magyar Mérnöki Kamara „Az épületgépészeti közép- és felsőoktatási rendszer továbbfejlesztése” tárgyában kiírt pályázatát az MMK Épületgépészeti Tagozata elnyerte. Ennek a munkabizottságnak egyik része foglalkozott az alap- és középfokú szakképzéssel, a másik a felsőoktatással.

Nagy „csata” alakult ki az alapvető változtatást ellenzők és az alapvető változtatást akarók között. Abban mindenki egyetértett, hogy jó lenne kiválni a gépész szakmacsoportból, ezt azonban a minisztérium egyelőre nem támogatta, de hosszabb távon nem zárkózott el előle. Viszont az is nagyon jól illeszkedett a szakma elképzeléséhez, hogy kvázi önállóságot kapott az épületgépészet, nem kellett a gépészeti képzés metodikáját követni. A vita akörül alakult ki, hogy a hálózatszerelő önálló szakképesítés legyen-e, és erre lehessen ráképzéssel megszerezni a készülékszerelői képesítést, vagy maradjon a régi rendszer, ahol a hálózatszerelő és a készülékszerelő „egyszerre” képződik. Az MMK, a MÉgKSz, az MGVE, a HKVSz, a teljes gázipar, a kivitelezésben „megöregedett” szakemberek, szinte az összes kazán- és tüzelőberendezés-forgalmazó cég a szétválasztást támogatta, hiszen ez több évtizedes törekvésük volt. Végül is az MKIK képviselőinek koordinálásával a minisztérium a szétválasztást fogadta el, így a jövőben a táblázatban látható struktúra lesz az épületgépészeti szakképzés rendszere.